Buongiorno! – vagy hogy is mondják taljánul a Jó reggelt!-et... Franciaországban már ezer fölé szökött az elmúlt egy hónapban az antiszemita cselekmények száma (a negyedüket a párizsi régióban követték el), miközben tavaly egész évben ennek kevesebb mint a felét jegyezték fel. Késsel támadnak emberekre, Dávid-csillagokat pingálnak a házfalakra, fiatalok „Nácik vagyunk és büszkék! Éljen Palesztina!” kurjongatással bandáznak a párizsi metrón. Lehet vitázni szakmai fórumokon, hogy a muszlim bevándorlók hány százalékának nem sikerült a társadalomba beilleszkednie, de az biztos, hogy elértek egy kritikus tömeget. A polgár aligha érzi magát biztonságban ilyen közegben, legyen bár zsidó, keresztény, vagy a saját maga alapította vallás főpapja. Előbb-utóbb mindenkire rájár a rúd, a nem szélsőséges muszlimokra is.

Amerikában – és közvetve ez is a bőrünkre megy – a kormányzó Demokrata Pártot megosztja a közel-keleti konfliktus, tovább csökkentve Biden elnök támogatottságát a 2024-es elnökválasztás előtt. Más okoknál fogva is Trump jobban áll nála a sorsdöntő szövetségi államokban – márpedig ha ez virít a hétfői The New York Times címlapján, akkor vészcsengőként is olvashatjuk. Az amerikai zsidók már a jobboldali Fox Newst nézik, hogy komfortosabban érezzék magukat – e hírcsatorna elé azelőtt csak maszkban ültek le. Az FBI igazgatója szerint szélsőséges iszlamista csoportok Amerika és a zsidóság elleni támadásokra készülnek. Nem rózsásabb a helyzet, mint Nyugat-Európában.

Mi csak egy szerény ország vagyunk Európa közepén. Olyan ország, amely akkor is visszautasította a tömeges bevándorlást Európán kívülről, amikor ez még nem volt kunszt. Amelynek elnöke szolidaritásunk jeléül a hétvégén felkereste Izrael elnökét és a magyar származású Hamász-túszok családtagjait. Akinek még nem esett le a tantusz, hogy mindannyiunk, zsidók és nem zsidók biztonságáról van szó, annak az elakadásgátlókat ajánljuk figyelmébe a termékpiacról.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/AP)