Mindebből két következtetést feltétlenül levonhatunk. Egyrészt Trump fellépése alapjaiban változtatta meg az amerikai jobboldalt. Ezt jelzi, hogy republikánus kihívói közül csak azoknak maradt bármiféle esélye a jelöltségre, akik egy kicsit maguk is Trumpok lettek. Ha például áttanulmányozzuk, ahogy Ron DeSantis kommunikál, ha megnézzük, hogy a legégetőbb belpolitikai, külpolitikai, gazdasági ügyekben mit vall, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a Trump előtti republikánus világ köszönő viszonyban sincs a maival.
Mára örömmel vagy muszájból „trumposan” kell valamit mondani a világról, másképp nincs jövőd.
Trump hosszú örökségéhez az is hozzátartozik, hogy akik rá szavaztak, ma is azt gondolják, az ő módszereivel szükséges harcolni a baloldal ellen. És akik így gondolják, nem hárman vagy tizenöten vannak, hanem sok-sok tízmillióan.
A másik következtetés: az, hogy Trump még mindig erős és népszerű, azt is jelzi, hogy nagy a baj az országban. Amerika mára elfáradt. A demokraták régi szokásukhoz híven igyekeznek mindent lerombolni, ami naggyá és különlegessé tette az Egyesült Államokat. Amit Trump sikerrel elért, az Biden három éve alatt alatt elillant, elveszett.
Ami ebből leginkább ránk, európaiakra tartozik: szemmel látható például, hogy a békés, partnerkereső külpolitikát konfrontatív, rögtönző diplomáciára cserélték.
Trump a hivatali ideje alatt békét akart Koreában – nézzük meg, most hol tartanak északiak és déliek! Trump sikeresen közeledett Putyinhoz – azóta borzalmas háború tört ki Ukrajnában, Európát súlyos gazdasági krízis fenyegeti. Trump reményt vitt a Közel-Keletre – a washingtoni kormányzat ma tehetetlenül nézi, ahogyan zsidók és palesztinok lemészárolják egymást. Hol van itt Biden teljesítménye? Egyáltalán mit tud felmutatni a baloldali Amerika?
Ma egyre mélyebbre süllyed a nyugati világ, és hogy mi a folyamat vége, jórészt a következő amerikai elnökválasztás eredményétől függ.
Nyilván Trump is hibázott, vétett fontos helyzetekben, és ő sem hozhat gyógyírt minden bajra. Trump Amerikája mégis felépült, létezik, és hamarosan szavaz. Alapos a gyanú, hogy Leonyid Iljics Biden képtelen újra megverni őt. Alelnöke, a világ legláthatatlanabb politikusa, Kamala Harris úgyszintén dupla nulla. Hogy a demokratáknak akadnak rejtett kincseik, világos: Obama felesége például esélyesebb az előzőeknél, de kérdéses, mernek-e radikálisan újat húzni a baloldali erőközpontokban. Egy biztos: nagy csata lesz. És Trumpot nem győzték le, Trump készen áll. Az előzmények ismeretében ezt bátran nevezhetjük emberfeletti teljesítménynek.
