Az MSZP – és a többi baloldali egylet – azonban már lassan két évtizede kussoló üzemmódban létezik. Semmit nem mondanak, semmit nem hirdetnek, semmiben nem hisznek, ellenben hálás képpel járulnak Ferenc elé a borravalóért. Így aztán nagyjából féltucatnyi politikusuknak remek a sorsa, néhány tucatnyian prímán megélnek, és még néhány százan szó szerint azzal keresik a kenyerüket, hogy az MSZP fedőnév oltalmában üldögélnek, fontoskodnak.
A Magyar Szocialista Párt jelenleg ennyire képes. Ahogyan a többi ellenzéki párt is. El nem múló szégyenük, hogy időnként előadják a nagy függetlenségi szöveget, hogy ők aztán soha többé nem akcióznak Gyurcsánnyal, aztán eltelik két nap, és lelkesen újra nyalnak.
Lendvai Ildikó ebben a felállásban maga a vörös Margaret Thatcher. De tényleg. Ő legalább rafinált, tapasztalt kommunista, nem könnyű átverni, megalázni. A többi? Gyöngyösi, Donáth, Tordai, hadd ne soroljam, egyáltalán kicsoda? Hogy ők majd kormányozni fognak? Ne vicceljünk már! Országot akarnak vezetni, miközben képtelenek kikászálódni Gyurcsányék alól, akik módszeresen és alaposan megnyomorgatják, tönkreteszik, szétzilálják őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!