Elég ijesztő, hogy idáig jutottunk, és ki tudja, hol lesz a vége? Bő két éve még ötezer német sisak ötletével kezdődött a nagy ukrajnai segítség, amit Klicsko kijevi polgármester kiröhögött, mondván: ezzel az erővel akár párnákat is küldhetnének… Ma egyre durvább fegyverekről esik szó, és Macron bogarat ültetett egyesek fülébe a nyugati szárazföldi csapatok felvetésével is. 

A háborúban százezrek haltak, illetve rokkantak meg, dollárok százmilliárdjait költötte már el rá a világ.
A nyugati fősodor cinikus része adja a megbízásokat az alkuszának, vásároljon a fegyvergyárak részvényeiből. A berezelt része pedig saját propagandájának áldozata: már maga is összekeveri Hitlert Putyinnal, holott Putyin nem képes arra, amire Hitler – Európa lerohanására –, viszont a világ vezető atomhatalmát irányítja, amiről Hitler csak álmodott. A medve nem játék! – tartja a székely. 

 Ja, persze nem személy szerint nekik! Hanem a katonáiknak meg európai polgároknak is, ha az orosz visszacsap. A franciák négyötödét például aggasztja az ukrajnai helyzet, de kétharmaduk ellenzi elnökük „katonás” ötletét. Érdekli ez Macront? Nem kifejezetten. Három éve van hátra, nem választható újra. Scholz meg örül, ha másfél évig kihúzza még. Utánuk az özönvíz.
Tisza István lenne a megmondhatója, milyen könnyű belesodródni egy világégésbe, még csak akarni sem kell. 

 Magyarország csak a békével járhat jól – hangoztatta Orbán Viktor március 15-i ünnepi beszédében. Szerencsére hazánk nincs egyedül, de a józanoknak többen is kell lenniük. Különösen üdvözlendő Olaszország – az EU harmadik katonai hatalma – gyors kiállása a Moszkvával való háborúskodással szemben. Ha a legvégén kiderül (bár így lenne!), hogy Macron csak az ­uniós választási kampányt tüzelte fel, igen olcsón megúsztuk.

Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár és Donald Tusk lengyel miniszterelnök (Fotó: AFP)