Természetesen nem tudjuk, hogyan szivárgott ki a német katonai vezetők csevegése, de az ilyen természetű ügyek lényege, hogy rejtélyesek. Az orosz sajtó leközölte a szomorúan alacsony színvonalú beszélgetést, amely egyértelműen rávilágít, hogy súlyos gondok vannak a német hadvezetésben és politikai irányításban.
A katonai vezetők úgy dobálóznak országok és népek sorsával, mintha éppenséggel a vasárnapi ebédről beszélgetnének, valamelyikük húga volna a videochat túlvégén, s alkalmanként valamelyik csemete is beköszön izgatottan a képernyő alján ugrálva.
Pedig ez nem a zöldbabfőzelékről szól, hanem egy potenciális világégésről, ezer és ezer ember haláláról, egy stratégiai fontosságú hídról, amely egy hadszíntéren fekszik. Nem szabad, hogy ilyen mélyre süllyedjen Európa egykori motorja, amely egyre köhögősebben erőlködik, s már nem csak egy henger hagy ki néha-néha. Hogy a tábornokok ilyen szintre jutottak, az tünet, amelyre azonnal reagálnia kell nemcsak a hadvezetésnek, de Olaf Scholznak is.
Kérdés azonban, hogy képes-e erre a kancellár. A védelmi miniszter felelőssége egyértelmű, egyszerűen azért, mert ő képviseli a Bundeswehrt, ugyanakkor politikailag önmagát gyengítené a kancellár, ha egyik legnépszerűbb miniszterét menesztené.
Ehhez a feladathoz valószínűleg sokkal jobb politikusra volna szükség, mint Scholz. Az se véletlen, hogy épp az ő időszakában pattant ki a Taurus-ügy. A csevegő tábornokok botránya ugyanúgy rossz fényt vet az egész NATO-ra és az Európai Unióra is, hiszen a megengedhetetlen biztonsági lazaság és a minősíthetetlen színvonalú diskurzus nálunk, a mi nagy érdekközösségünkben történt, a mi szoros szövetségeseink kotkodácsolnak a chaten.
Ők fogják elméletileg eldönteni az orosz–ukrán viszályt, legalábbis nagyon komoly befolyásuk van a harcok kimenetelére. A beszélgetés alapján azonban úgy tűnik, ez csak vágyálom.
