De hol van benne a mi helyünk? A legkönnyebb lenne a közhellyel válaszolni: megítélik majd a történészek. Mégis, a negyedszázad tekintélyes idő ahhoz, hogy mérleget vonhassunk. Kétségtelen, a NATO elrettentő erővel bír, kollektív védelmi doktrínájával ellenségei is tisztában vannak, a szövetségesekre nem támad idegen állam. De látni kell, az amerikai túlsúly ebben a szervezetben kétharmados a többi harmincegy ország egyharmadával szemben, ami a mostani vészterhes időkben komoly kétségeket ébreszt Európa védelmi képességeit illetően. A mondást ismerjük: az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt. A hazánkra nehezedő amerikai nyomásgyakorlást nemrég a svéd ­NATO-csatlakozás hozta a felszínre, mégpedig egyre nyíltabban. A szövetség pedig idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját, ami új főtitkár választásával is egybeesik. Hazánk másokkal együtt jelezte, nem fogadja el a posztra esélyesként emlegetett Mark Rutte jelölését; a holland kormányfői székből szép lassan távozó liberális politikus a nyilatkozata szerint térdre akarta kényszeríteni Magyarországot.
Az 1997-ben az urnákhoz járuló magyarok óriási többséggel voksoltak a NATO-tagságra. (Igaz, az ügydöntő népszavazás a mai szabályok szerint nem lett volna érvényes, a jogosultak kevesebb, mint fele adta le a voksát.) A meghatározó politikai erők mind a tagság mellett foglaltak állást, ellene csak a MIÉP és a Munkáspárt. A felmérések szerint honfitársaink többsége ma is kitart az atlanti szövetség mellett, amelynek – minden ellenkező, a fősodorbeli sajtóban olvasható értékeléssel szemben – nem potyautasai, hanem aktív hozzájárulói vagyunk, vállalt védelmi ráfordításunk teljesítésével és katonáinkkal.

De egyvalamit mindig szem előtt kell tartanunk: országunk védelme a mi kötelességünk, nem Európa új bebírójaié. Ezt célozzák a magyar haderőfejlesztések is. Továbbá nem ugródeszka vagyunk mások külpolitikai ambícióihoz. A NATO annál kevésbé emlékeztet egy amerikai bábszervezetre, minél inkább nemcsak szuverén, de ennek tudatában fellépő nemzetállamok alkotják. Egy magyar illetékes annak idején azon ujjongott: a megnyitása utáni fél évben 52 amerikai tábornok kereste fel a taszári légibázist. Ez csodálatos hír lehetett volna, csak éppen nem sokkal korábban egy emberként kuncogtunk egy újságcikket kísérő képaláíráson, miszerint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet tisztek átvették öröklakásaikat. Emlékeztetnénk amerikai szövetségeseinket: a magyar NATO-csatlakozást a Missouri állambeli Independence-ben írtuk alá – ennek neve magyarul függetlenséget jelent.

Borítókép: NATO 25 – hadgyakorlat Tatán (Fotó: Havran Zoltán)