Egy gyerek felnevelése, majd kistafírozása mintegy huszonöt évet ölel fel – mondják az okosok, és mostantól ilyen távlatból tekinthetünk vissza NATO-tagságunkra is. Ezen emberöltő alatt sok minden történt velünk. Zöldfülűként, 1999-ben mindjárt az akkori Jugoszlávia Koszovó miatti NATO-bombázásának színterébe csöppentünk, Orbán Viktor pedig 35 évesen, akkoriban debütáló kormányfőként kapott ízelítőt az amerikai nyomásgyakorlás máig széles repertoárjából. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal új korszak köszöntött be, az amerikaiak után kisvártatva magyar katonák is Afganisztánban találták magukat. A Bush-kormány iraki háborúja viszont már megosztotta az európai szövetségeseket, amit a világ legnagyobb katonai szervezete nehezen hevert ki. Ezután nagyobb feladat nélkül téblábolt egy darabig, hogy végül Oszama bin Laden után Vlagyimir Putyin Oroszországában leljen új ellenségére. Időközben az addig tizenhat tagú szervezet mára a duplájára nőtt, és Kaliforniától a török–iráni határig csaknem 28 millió négyzetkilométert ölel fel.
De hol van benne a mi helyünk? A legkönnyebb lenne a közhellyel válaszolni: megítélik majd a történészek. Mégis, a negyedszázad tekintélyes idő ahhoz, hogy mérleget vonhassunk. Kétségtelen, a NATO elrettentő erővel bír, kollektív védelmi doktrínájával ellenségei is tisztában vannak, a szövetségesekre nem támad idegen állam. De látni kell, az amerikai túlsúly ebben a szervezetben kétharmados a többi harmincegy ország egyharmadával szemben, ami a mostani vészterhes időkben komoly kétségeket ébreszt Európa védelmi képességeit illetően. A mondást ismerjük: az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt. A hazánkra nehezedő amerikai nyomásgyakorlást nemrég a svéd NATO-csatlakozás hozta a felszínre, mégpedig egyre nyíltabban. A szövetség pedig idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját, ami új főtitkár választásával is egybeesik. Hazánk másokkal együtt jelezte, nem fogadja el a posztra esélyesként emlegetett Mark Rutte jelölését; a holland kormányfői székből szép lassan távozó liberális politikus a nyilatkozata szerint térdre akarta kényszeríteni Magyarországot.
Az 1997-ben az urnákhoz járuló magyarok óriási többséggel voksoltak a NATO-tagságra. (Igaz, az ügydöntő népszavazás a mai szabályok szerint nem lett volna érvényes, a jogosultak kevesebb, mint fele adta le a voksát.) A meghatározó politikai erők mind a tagság mellett foglaltak állást, ellene csak a MIÉP és a Munkáspárt. A felmérések szerint honfitársaink többsége ma is kitart az atlanti szövetség mellett, amelynek – minden ellenkező, a fősodorbeli sajtóban olvasható értékeléssel szemben – nem potyautasai, hanem aktív hozzájárulói vagyunk, vállalt védelmi ráfordításunk teljesítésével és katonáinkkal.
További A Helyzet híreink
De egyvalamit mindig szem előtt kell tartanunk: országunk védelme a mi kötelességünk, nem Európa új bebírójaié. Ezt célozzák a magyar haderőfejlesztések is. Továbbá nem ugródeszka vagyunk mások külpolitikai ambícióihoz. A NATO annál kevésbé emlékeztet egy amerikai bábszervezetre, minél inkább nemcsak szuverén, de ennek tudatában fellépő nemzetállamok alkotják. Egy magyar illetékes annak idején azon ujjongott: a megnyitása utáni fél évben 52 amerikai tábornok kereste fel a taszári légibázist. Ez csodálatos hír lehetett volna, csak éppen nem sokkal korábban egy emberként kuncogtunk egy újságcikket kísérő képaláíráson, miszerint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet tisztek átvették öröklakásaikat. Emlékeztetnénk amerikai szövetségeseinket: a magyar NATO-csatlakozást a Missouri állambeli Independence-ben írtuk alá – ennek neve magyarul függetlenséget jelent.
Borítókép: NATO 25 – hadgyakorlat Tatán (Fotó: Havran Zoltán)
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Újabb tiszás lebukás: utoljára a kommunisták nézték teljesen hülyének az embereket
Az ő interpretációjában olyan az egész művelet, mintha egy Ruszin-Szendi Romulusz-féle zsírleszívás keretében szabadulnának meg a felesleges kilóktól.

Kirk-merénylet: a globalisták kiengedték a szörnyeteget a palackból
Azért az árulkodó: az áldozatok mindegyik esetben patrióták, az elkövetők meg globalisták.

A Kirk-gyilkosság félreérthetetlen üzenet mindenkinek: kussolsz vagy meghalsz
A baloldaliság, a marxizmus és mindaz, ami belőle kinőtt, a terror és az erőszak bölcsője.

Ursula harca Európával
Európa harcban áll – mondta uniós évértékelőjének első, egyben kulcsmondatában Ursula von der Leyen.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
Ursula harca Európával
Európa harcban áll – mondta uniós évértékelőjének első, egyben kulcsmondatában Ursula von der Leyen.

Akik a politika ábécéjét sem ismerik
A FÖLD ÁRNYAS OLDALA – Nehogy a felkészületlen, önmagukat meghazudtoló tiszások kapják a stafétabotot!

Randevú a valósággal: geopolitikai óriások vezetői találkoztak egymással Kínában
Érdemes néha úgy néznünk a földgömböt, hogy tekerünk rajta egyet, hátha nem csak Európából és Amerikából áll a világ.

Sörrel írt történelem – két könyv a Dreherekről
Iglódi Csaba Dreher-szimfóniájából 160 éves spin-off szállt fell. Recenziónk.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Újabb tiszás lebukás: utoljára a kommunisták nézték teljesen hülyének az embereket
Az ő interpretációjában olyan az egész művelet, mintha egy Ruszin-Szendi Romulusz-féle zsírleszívás keretében szabadulnának meg a felesleges kilóktól.

Kirk-merénylet: a globalisták kiengedték a szörnyeteget a palackból
Azért az árulkodó: az áldozatok mindegyik esetben patrióták, az elkövetők meg globalisták.

A Kirk-gyilkosság félreérthetetlen üzenet mindenkinek: kussolsz vagy meghalsz
A baloldaliság, a marxizmus és mindaz, ami belőle kinőtt, a terror és az erőszak bölcsője.

Ursula harca Európával
Európa harcban áll – mondta uniós évértékelőjének első, egyben kulcsmondatában Ursula von der Leyen.