2024-ben viszont úgy tűnik, hogy május elsejézni már a baloldali pártok sem különösebben akarnak. Szó sincs arról, hogy a nosztalgiázó tömegek ellepnék a Városligetet vagy bármilyen budapesti, vidéki közterületet. Kevesen jelentek meg az idei ünnepségeken. Az ipari proletariátus, a mezőgazdasági dolgozók és a haladó értelmiségiek ugyanis eltűntek. Nem azért, mert elüldözték őket, hanem egyrészt polgárosultak, másrészt aki nem polgárosult, inkább otthon búslakodik. Gondolom legalábbis. Az utcák kihaltak, a madarak énekelnek, szépen süt a nap, a pártok leginkább önmagukban buliztak, ki tudja? Igazán szép tehát ez a mostani május elseje.
Csak azt szeretném megkérdezni alázattal, hogy mi maradt ennek a szegény baloldalnak, ha már a május elseje is elveszett? Hogy a multimilliárdos baloldali pártvezérek sem mennek oda jópofáskodni nyakkendő nélkül a kolbászt rágó prolikhoz. Nem hallok csámcsogást, szürcsölést a „Felvonulási tér” felől. Mi lesz így a munkásszolidaritással? És egyáltalán: hogyan tud Lendvai Ildikó szemébe nézni Varju László?
Kínzó kérdések ezek. Én viszont ma nem főzök virslit, nem iszom sört. Inkább csendesen adózom a munkásmozgalom kiemelkedő harcosainak, akiknek már annyi erejük sem maradt, hogy együtt piáljanak ezen a szép májusi napon.
Borítókép: Ötvenhatosok tere (Felvonulási tér), május 1-jei felvonulás résztvevői (Fotó: Fortepan, Szalay Zoltán adományozó)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!