A magyar kormány autokrata, mert elnyomja a független ellenzéki sajtót, amely állami támogatások és hirdetések híján olyan szegénységbe süllyedt, mint a templom egere. Nagyjából így írható le azoknak a kifogásoknak a leghangsúlyosabb része, amely a hazánk ellen irányuló jogállamisági jelentésekben szerepelnek a magyar média helyzetéről, és amelyek miatt százmilliárdokat nem hajlandók kifizetni a nekünk járó európai uniós támogatásokból. A jelentésekben vannak persze egyéb vérlázító állítások is, amelyekre hivatkozva elveszik a nagyobb mértékű béremelés lehetőségét a gyermekeinket tanító pedagógusoktól vagy a nemzetközi ösztöndíjakat az egyetemistáinktól. De ha csak erre az egy hazugságra gondolunk, akkor is könnyen kinyílhat a bicska a zsebünkben.
A magyar ellenzéki sajtó függetlenségéről ugyanis szinte mindenkinek lehetne egy története a rólunk elmarasztaló jelentéseket írogató brüsszeli bürokratáknak a hazai média elmúlt tíz évéből. Ilyen például az az eset, ami az egyik balliberális párt irodájában történt meg velem nem is olyan régen, a Képviselői Irodaházban. A párt társelnökével készítettem interjút, éppen a lemondása előtt. Amint az irodába léptem, arra lettem figyelmes, hogy a „független sajtó” egyik vezető újságírója sürög-forog az egyik szobában, majd a párt egyéb politikusaival együtt zárja be maga mögött az ajtót.
„Én már nem lepődöm meg semmin. Így megy ez nálunk” – jegyezte meg suttogva erről nekem az interjúalanyom, aki elárulta azt is, hogy az addig önmagát „független tényfeltáróként” bemutató, Magyarországot a médiahelyzet miatt állandóan ostorozó figura még fizetést is kaphat tőlük, hiszen az irodájukban dolgozik. Ezek után már nem döbbentem meg különösebben azon sem, hogy ez az újságírói fedőállásban tevékenykedő pártkatona a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke is lehetett, természetesen szintén „független gondolkodóként”. Mostanában pedig kutatókat kezdett el vegzálni azért, mert érdeklődni mertek a baloldali médiumokhoz külföldről érkező támogatásokról.
És ha már az elnyomott függetleneknél tartunk, nézzük is meg, mit lehetett megtudni a napokban ezekről a támogatásokról! A már említett sajtómunkás által megtámadott Nézőpont Intézet a legújabb kimutatásai szerint hazánkban annyira elnyomott helyzetben vannak a kormánykritikus médiumok, hogy nemcsak nyereségesek, de minden évben növelik is bevételeiket. Sőt ezek a bevételek az elmúlt nyolc évben megduplázódtak, 2023-ban ez az összeg elérte a 110 milliárd forintot. A kutatásból kiderült az is, hogy a kormánykritikus kiadók minden évben nyereségesek, összesített adózott eredményük 2023-ban mintegy négymilliárd forint volt. Jelentős összegek érkeztek az ellenzéki médiához külföldről is, csak a Partizán például közel 573 millió forint külföldi támogatást kapott, vélhetően főként az Egyesült Államokból. Ráadásul 2010 óta folyamatosan növekszik is a kormánykritikus médiumok száma: míg 2010-ben még 36 politikailag releváns ilyen felület működött Magyarországon, addig 2024-ben már 61. Eközben több fogyasztóhoz is jutnak el ezek a sajtótermékek, mint a kormányhoz közelebb állók.
Érthető persze az a düh, ami a magyar kormány ellen irányul a Brüsszel és az amerikaiak pénzéből, az ő kottájukból játszó hazai baloldali sajtó részéről. A sok támogatás, a külföldről guruló dollárok ellenére ugyanis a kormánybuktatás több mint tíz éve nem sikerül. A donorok által diktált propaganda a migrációról, a genderről vagy a háborúról pedig ennek köszönhetően még megfékezhető. Hiába rágcsálnak tehát nagy kanálból azok a bizonyos egerek a templomban, a hangjuk nem más, mint kaparászás és cincogás.
