A kereszt jele

Krisztus halála után kétezer évvel a kereszt még mindig olyan szimbólum, amely megosztó tud lenni. De ez nem Krisztus hibája, hanem a miénk, akik ezt a kétezer évet végigéltük, s azzá tettük a világot, amit látunk. Vagy amit mások látni engednek, hiszen az egyszeri ember nagyon keveset tapasztal saját szemével a világból, az érzelmekből, a mindennapos küzdelmekből. A Szabadság-szobor talapzatára tervezett keresztről is csak azok tudnak személyesen beszámolni, akik rendszeresen a Citadellán időznek. A többi pedig egyszerű hergelés.

A világ kétezer év alatt nem lett jobb vagy rosszabb, de folyamatosan változik, mert ez az élet rendje.

Nem jelenti ugyanazt egy szobor, egy eszme, egy szimbólum az idők során, hacsak nem örök érvényű, mint például a kereszt. A Szabadság-szobor egykor Horthy Miklós fiának emlékére épült volna fel. A nőalak utána olajágat kapott a kezébe és az évszázad hazugságaként a békét szimbolizálta, amiért annyi vért ontottak ki a kommunisták. A szobor nem került a mementók közé, hanem megmaradt köztéri jelképként, a város fölé magasodva, lehántva magáról a vörös ideológiát. A turisták fotózkodtak vele, Budapest pedig élte mindennapjait, nem foglalkozva azzal, milyen háttere van a nőalaknak.

További A Helyzet híreink

Rétvári Bence elmagyarázta, miért való a kereszt a Szabadság-szobor talapzatára

A kereszt mint örök szimbólum igenis helyet kaphat 2024-ben a Szabadság-szobor talapzatán, hiszen ez a szobor már nem azonos azzal a régivel, ahogy ez az ország sem azonos a diktatúrával. Meg kell mondanunk, kik is vagyunk, milyen alapokra épül ez a haza. A mindent elfogadó, mindent befogadó, soha semmiféle erkölcsöt és értéket nem hangsúlyozó nyugati liberális álláspont nem mondja ki, mit is akar, hogyan gondolkodik, hogyan érez, hiszen akkor állást foglalna, amely azonnal kirekesztőnek számítana. Ezért aztán a keresztek a templomok tetején arrafelé muzeális jellegűek, a nemzetek pedig úgy tekintenek azokra, mint a múltjuk részére, amelyet meghaladt a kor. De mivel az ódon templomokba szeret bemenni a turistahad, megtartják őket, elég sok pénzt fialnak Istennek ezek a lesajnált házai.

A kereszt viszont mindig ott lesz, ahol keresztények élnek, és mindig értéket fog jelezni, nem csupán díszítés.

Bizonyos borzasztó agresszív réteg Magyarországon ma is ott tart, hogy az egyházak ellen kell fellépni, hiszen magába szívta a kommunizmus kérlelhetetlen ateizmusát, egyházgyűlöletét. Ezért berzenkednek senkiházi gazemberek és elit politikusok, amikor megjelenik a kereszt jele bárhol, bármikor. Az önjelölt egyházellenes vezérbika, Gyurcsány Ferenc egyetlen esélyt se hagy ki, hogy beletörölje a lábát az egyházba, a vallásos emberekbe, a kereszténységbe, mindezt olyan pátoszosan teszi, mint szellemi elődei az ötvenes években. Még ma is rezonál ez a gondolkodásmód, mert Kádár János tett róla. A keresztet ma is fenyegetésnek tartják bizonyos emberek, veszélynek, amely ellen fel kell lépni.

Természetesen a kereszt veszélyes azokra nézve, akik újpogányságot követnek, esetleg azt hazudják, hogy nekik semmiféle iránymutatásra nincs szükségük, önmagában befogadják az egész világot, s válogatnak a különböző értékek között.

Mert a kereszt ma is azt jelenti, amit kétezer éve mindig, a megváltást, Isten szeretetét, valamint a jelenkor Magyarországán azt, hogy ezeket az alapelveket elfogadja a lakosság, a nemzet. Az egyes emberekre ez semmiféle feladatot nem ró, ez amolyan lelki feladat, ha valaki veszi erre a fáradságot. Ha nem, úgy tökéletesen boldogan el tud élni, függetlenül attól, van-e kereszt a Szabadság-szobor talapzatán vagy nincs. Ettől nem válik kereszténnyé egyetlen ember sem, de az értékválasztás egyértelmű.