A kereszt mint örök szimbólum igenis helyet kaphat 2024-ben a Szabadság-szobor talapzatán, hiszen ez a szobor már nem azonos azzal a régivel, ahogy ez az ország sem azonos a diktatúrával. Meg kell mondanunk, kik is vagyunk, milyen alapokra épül ez a haza. A mindent elfogadó, mindent befogadó, soha semmiféle erkölcsöt és értéket nem hangsúlyozó nyugati liberális álláspont nem mondja ki, mit is akar, hogyan gondolkodik, hogyan érez, hiszen akkor állást foglalna, amely azonnal kirekesztőnek számítana. Ezért aztán a keresztek a templomok tetején arrafelé muzeális jellegűek, a nemzetek pedig úgy tekintenek azokra, mint a múltjuk részére, amelyet meghaladt a kor. De mivel az ódon templomokba szeret bemenni a turistahad, megtartják őket, elég sok pénzt fialnak Istennek ezek a lesajnált házai.

 Bizonyos borzasztó agresszív réteg Magyarországon ma is ott tart, hogy az egyházak ellen kell fellépni, hiszen magába szívta a kommunizmus kérlelhetetlen ateizmusát, egyházgyűlöletét. Ezért berzenkednek senkiházi gazemberek és elit politikusok, amikor megjelenik a kereszt jele bárhol, bármikor. Az önjelölt egyházellenes vezérbika, Gyurcsány Ferenc egyetlen esélyt se hagy ki, hogy beletörölje a lábát az egyházba, a vallásos emberekbe, a kereszténységbe, mindezt olyan pátoszosan teszi, mint szellemi elődei az ötvenes években. Még ma is rezonál ez a gondolkodásmód, mert Kádár János tett róla. A keresztet ma is fenyegetésnek tartják bizonyos emberek, veszélynek, amely ellen fel kell lépni.

Mert a kereszt ma is azt jelenti, amit kétezer éve mindig, a megváltást, Isten szeretetét, valamint a jelenkor Magyarországán azt, hogy ezeket az alapelveket elfogadja a lakosság, a nemzet. Az egyes emberekre ez semmiféle feladatot nem ró, ez amolyan lelki feladat, ha valaki veszi erre a fáradságot. Ha nem, úgy tökéletesen boldogan el tud élni, függetlenül attól, van-e kereszt a Szabadság-szobor talapzatán vagy nincs. Ettől nem válik kereszténnyé egyetlen ember sem, de az értékválasztás egyértelmű.