idezojelek

Kamala Harris valcere

A demokraták semmit nem tanultak a washingtoni flaszterkoptatásban szép lassan elaggott, elnökként pedig már mostanra béna kacsává lett Biden szomorú példájából.

Szőcs László avatarja
Szőcs László
Cikk kép: undefined
Fotó: DAVID MUSE

Honnan tájékozódjunk, ha a legfrissebb amerikai híreket szeretnénk tudni? Fox News? The New York Times? Az amerikai sztárújságírók mindenesetre a washingtoni „zuhanyhíradóra”, erre a bennfentes hírbörzére esküsznek, onnan merítik híreiket. Ennek révén nemcsak a bejelentett döntésekkel vannak tisztában, hanem azok előkészítésébe is belelátnak. 

A zuhanyhíradóban terjedt el először, hogy Kamala Harris, a demokrata beugró a novemberi elnökválasztásra Tim Walz minnesotai kormányzót választotta maga mellé alelnökjelöltnek. 

Ha a demokraták szempontrendszeréből indulunk ki, jó választás ez. Főleg, ha tudjuk: a másodhegedűsöket úgy választják ki, hogy minél inkább szélesítsék az elnökjelölt szavazótáborát. Walz márpedig – Kamala Harrisszel ellentétben – fehér férfi, ráadásul (a nagyvárosi Harisszel ugyancsak ellentétben) a vidéki Amerika embere.

De új főnökéhez hasonlóan haladár a pedigréje: őfelsége, a genderideológia hű szolgája, az abortuszhoz fűződő széles körű jogoknak is híve. A fiatalos nagypapát idéző egykori tanárt és amerikaifutball-edzőt mindemellett ezzel is reklámozhatnák: az emberarcú liberalizmus képviselője.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

Az alelnök fő feladata, hogy megvárja, amíg lelövik az elnököt, és a helyére léphet – tartotta az amerikai szellemesség, talán John F. Kennedy utódlásától kezdve. Egészen addig, amíg a következő évtizedben Gerald Fordnak már a lemondott Richard Nixon helyére kellett beugrania az ovális irodába. Majd a nem éppen az éles elméjéről híres George W. Bush idején, a 2001. szeptember 11-e után felbolydult világban Dick Cheney alaposan átszabta az alelnöki feladatkört. Kettejük személyközi dinamikájáról az is jó képet kaphatott az Alelnök című filmnek köszönhetően, aki hollywoodi tálalásban fogyasztja az amerikai politikát. 

Ma az alelnök beleszürkül a hétköznapokba; mégis, a mindenkori elnököt vele együtt, „csomagban” választják a polgárok, annak tudatában, hogy a sors akaratából bármikor előléphet egy helyet. Ahogy most Harrisnek Joe Biden helyett kellett beugrania – igaz, csak a választás erejéig.

A zuhanyhíradóban amúgy Walz mellett Pennsylvania zsidó vallású kormányzója, Josh Shapiro neve is közszájon forgott. Harris mégsem őt választotta, elsősorban a vidéki Amerikát akarván megnyerni magának, miközben talán nem akarta elidegeníteni magától a Hamász- és palesztinpárti szélsőbaloldalt sem, amelynek szemében a fehér, heteroszexuális zsidó férfi majdnem olyan, mint a fehér, heteroszexuális keresztény férfi: többrendbeli elnyomó. Csak a gázai háború miatt kicsit rosszabb.

 

Három hónappal a novemberi elnökválasztás előtt az amerikai kampány így már két jelöltpáros között zajlik. Fej fej mellett haladnak. A főszereplők közül csak Donald Trump és Harris maradt – végig az első helyen pedig csak Trump –, az alelnökjelöltekkel vagy, ahogy Harry angol herceg nevezné, a tartalékokkal most ismerkedik Amerika. Trump indulópárját, J. D. Vance-t is bizonyos paraméterek alapján választották ki: a volt elnökkel ellentétben vidéki és nehéz körülmények között nevelkedett, amivel olyanokat is a republikánus szavazótáborba szólíthat, akiket Trump nem tud.

Mégis van egy fontos különbség. Míg a republikánusok a jövőre is gondolnak – Vance a 2028-as elnökválasztáskor is csak 44 éves lesz –, a demokraták semmit nem tanultak a washingtoni flaszterkoptatásban szép lassan elaggott, elnökként pedig már mostanra béna kacsává lett Biden szomorú példájából. 

Harris járhat ugyan valcert sebtében megtalált politikai szerelmével, de az amerikai fiataloknak a hatvanéves, dús, ősz szemöldökű Walz ugyanúgy csak bácsi marad, ahogy Biden is az volt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Élnek, mint (Gulyás) Marci Hevesen

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

A magyar érdek a legfontosabb

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Az elbeszélési módok és a valóság

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Az unió átfogó reformra szorul

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.