Eljutott a posztmodern Németország a demokratikus diktatúra állapotába, ahol a tények nem számítanak, csak az elvek, és az alapállás egyáltalán nem középen van, hanem valahol egy szivárványos felhőben. Csakhogy ez a cukormázas világ, ahol mindenki mindenkit tolerál, ahol nincs nyelv, nincs Isten, nincs haza, csak egyéniségek és csak jogok vannak, egyáltalán nem olyan csinos és élhető, mint azt megálmodta az álmodója. Ebben a világban kések villannak, elviszik a másként gondolkodót egy online bejegyzés miatt, a tolerancia pedig soha nem fog átalakulni szeretetté.

Aki pedig nem látja légies damasztkendőnek a lópokrócot, az az oroszok embere.