Újabb önkormányzati ciklus kezdődött, tehát megint előállt valaki azzal, hogy korlátozni kell az autók számát Budapesten. Ez viszonylag rendszeresen felmerül, de újat nemigen hallunk: általában a fizető parkolási övezet kibővítésével, de közben a parkolóhelyek számának csökkentésével, a díjak drasztikus megemelésével kezdődik az ötletlista, a legvégén pedig mindig ott van az autók legalább egy részének teljes kitiltása.
Ezekben a javaslatokban az is közös, hogy mindig a baloldali ötletgyár áll elő velük. Emlékeznek még arra, amikor Demszky Gábor főpolgármesterségének az elején egy kiadványban a fotón gördeszkázó és BMX-ező fiatalok lepték el a Hősök terét? Ezt a képet én a rémálmok közé mentettem el magamnak. Nyilván nem önmagában azzal van a probléma, hogy fiatalok jól érzik magukat a Hősök terén, hanem azzal, hogy ez a kép az egyik szimbóluma mindannak, amit az akkori városvezetés elképzelt a közlekedésről. Nincs új a nap alatt a baloldalon, tehát lett is azóta kerékpársáv mindenhol, aminek következtében a bicikliseknek a kisebb utcák helyett is muszáj az Üllői úton tekerniük. A kerékpársávok miatt kevesebb lett a parkolóhely, cserébe a díjak is megemelkedtek. Mindezek ellenére az elmúlt húsz-huszonöt évben csak egy dolog változott: már a közlekedés résztvevői az elektromos rollerek is, amelyek egyszerre bosszantanak fel mindenki mást, aki éppen az utcán tartózkodik – pont, mint korábban a kerékpárosok.
Ami viszont nem történt meg mindezek ellenére: nem lett kevesebb az autó, sőt folyamatosan emelkedik a járművek száma az egész országban, így Budapesten is. Valószínű, hogy az olyan hajmeresztő ötletek, mint korábban a behajtási díj bevezetése vagy a parkolási tarifák durva megemelése egy lépésben csak átmenetileg csökkentené a városban közlekedő autók számát. Biztosan lennének olyanok, akik néhány hétig kétszer is átgondolnák, hogy érdemes-e autóba ülni vagy jó lesz a tömegközlekedés is, de végül előbb-utóbb úgyis minden autótulajdonos újra elkezdené használni a kocsiját.
A behajtási díj bevezetésétől ugyanis London sem ürült ki, itt vezették be ezt először. Németországban van olyan város, ahol már évekkel ezelőtt megtiltották a dízeljárművek behajtását a belvárosba. Ott sem közlekednek kevesebben azóta, csak éppen már mindenkinek benzinüzemű az autója, akinek rendszeresen, azaz hetente legalább egyszer van dolga a belvárosban.
Ez Budapesten sem történne másképp. Be kellene végre látni: nem lehet egy város életét megszervezni autók nélkül. Mindig lesz olyan, akinek a munkájához nélkülözhetetlen és olyan is, akinek az életéhez elengedhetetlen az autó. El kellene fogadni végre azt a tényt, hogy akinek kocsija van, az használni is fogja. El kellene hinni végre, hogy egy átlagos városlakó nem azért költ üzemanyagra, parkolójegyre, kötelező biztosításra, autóalkatrészre, mert nem talált magának másik drága hobbit.
A most beterjesztett javaslatok között van egy új egyébként, ez lett a kedvencem. A kedvezményes lakossági parkolás megszüntetése is felmerült most, mert „érdekeltté akarják tenni az autósokat a közterületen kívüli tárolási lehetőségek megtalálásában”. Vásároljon tehát garázst mindenki. Mi sem lesz egyszerűbb ez abban a városban, ahol a lakótelepeken az utcai parkolásra sincsen elég hely. Bizonyára a garázsok felépítésére több jut majd.
Ami még nem változik a fővárosban, az a felelősség hárítása. Szerintük a kérdésekkel a kerületi önkormányzatokhoz kell fordulni. Mintha nem tudná mindenki, hogy a parkolózónák kijelölése vagy a tarifák megállapítása a Fővárosi Közgyűlés hatásköre.
