Amikor egy reggel Gregor, a brüsszeli bürokrata álmából felébredt, már mindent előkészített. Összeállt a terv: az Európai Bizottság további jelentős uniós forrásokról akarja maga eldönteni, kiket illetnek meg, illetve – ahogy Magyarország példája mutatja – kiket nem. „Potom” 1200 milliárd euróról van ezúttal szó, hét évre elosztva. Gregor kihegyezte színes ceruzáit, a radírt is gondosan odakészítette, mire rájött, hogy a keretszámokat Excel-táblázatba kell foglalnia. – De mindegy is! – gondolta. Úgyis mások pénze felett rendelkezik.
Most kezdődnek az unió 2028-tól tartó következő keretköltségvetésének várhatóan évekig tartó vitái. A táncrend eddig sem volt ismeretlen: Brüsszel — jogköréből adódóan – javaslatot tesz, az Európai Parlament és a tagállamok pedig hozzáteszik a magukét. A hivatalos javaslat csak jövőre esedékes, de a kiszivárgott tervezetben a tagállamokat az eddiginél rövidebb pórázra fognák, miközben pedig a pénzt az egyes tagállamok adják össze polgáraik adóeurójaiból, -forintjaiból.
A terv a Politico híre szerint az EU-parlamentben és a régiókban is felháborodást váltott ki, pedig még a tinta sem száradt meg rajta. Ukrajna EU-csatlakozásának költségei miatt is tartanának vissza pénzt. Erről például ki hozott döntést, kedves Európai Bizottság?
A kiszivárgott javaslatnak mindamellett vannak széles körben elfogadott és elfogadható indokai. Így például az elmúlt hónapokban nyilvánosságra hozott Draghi-jelentés, amely Európa gyenge versenyképességére, globális versenytársaitól, Amerikától és Kínától való leszakadásának veszélyeire hívta fel a figyelmet. Valóban szükséges, hogy ennek megálljt parancsoljunk, de nem azon az áron, hogy felszámoljuk például az európai gazdák bevételi forrásait és életlehetőségeit az erőltetett zöldátállással.
