Ha ennek fogadtatásáról nem volt elég visszajelzés Brüsszel számára, hogy az EU motorjának tartott Németország ökopártjának „népszerűsége” a talajszint alá csökkent, az európai gazdák pedig traktorokkal vették blokád alá, majd kővel és tojással dobálták meg az uniós döntéshozók épületeit, akkor nehéz megmondani, mi fújhat nekik ébresztőt. Pedig már az időközben kormánypárttá vált holland Gazdák és Polgárok Mozgalmának közelmúltbéli sikerei is alkalmat adtak volna az elgondolkodásra.
A zöldpolitikában látható holland hátraarc annál is fontosabb, mivel ez az ország népességarányosan az uniós büdzsé legnagyobb befizetője, így a következő évek vitáinak kulcsszereplője. A magyar agrárpolitika is azért folytat éppen közelharcot, hogy megvédje a gazdák Brüsszelben felszámolni tervezett területalapú támogatásait.
Van egy rendkívül ronda, ám annál hasznosabb brüsszeli szó: a szubszidiaritás. Ez azt jelenti, hogy a lehető legalapvetőbb szinten kell bevonni a döntéshozatalba a polgárokat, a településeket, a térségeket, országokat, azaz mindannyiunkat, akik végül is közösen alkotjuk a csaknem félmilliárd fős Európai Uniót. Ki tudja, miért, de Brüsszel ezt mindig semmibe veszi, sőt – ahogy a jogászok mondják – lopakodó hatáskörbővítésével egyre több mindent vindikál magának. Ez volt a helyzet a nem csak Magyarországról bírált migrációs paktum esetében is, hiába törnek egyre-másra előre a választásokon a bevándorlásellenes pártok Európában. Példát vehetnének a magyar nemzeti konzultációról, némi jelét adva legalább, hogy ők is kíváncsiak a polgárok véleményére. A legújabb magyar kérdőívet tegnaptól kézbesítik a levélszekrényeinkbe. Ez a visszacsatolás hidat képez a politikusok és választóik között. Ha Gregor és kollégái is megtiszteltek volna minket egy ívvel, visszaküldtük volna azt is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!