Aki már évekkel ezelőtt világosan elkötelezte magát Donald Trump mellett, és aki – tanúsíthatjuk, hiszen olvassuk az amerikai és európai jobboldali sajtót – ma valóságos hőse és legendája azoknak, akik Magyarország szuverenista politikáját követik. Orbán Viktor miatt van az is, hogy amióta kölcsönös barátságba keveredett Netanjahuval és a hazafias Likuddal, valamiért már nem szövegel senki arról, hogy nyilas hordák járnak Budapesten, és mindenki antiszemita, aki narancsos zászlót lenget. Továbbá Orbán Viktor az, akit Trump az elsők között hívott fel választási győzelme után. Végezetül Orbán Viktor az, aki – miközben ezeket a sorokat írom – éppen több tucat európai állam- és kormányfőt lát vendégül, akiknek tetszett, nem tetszett, jönniük kellett a magyar fővárosba, mert negyvennyolc órája másik filmet vetítenek a mi nagy, közös európai mozinkban. Még a bátor Zelenszkij elnököt is üdvözölhettük, aki éppen kétszáz kilométer per órával igyekszik mások elé vágni a Fehér Háznál álldogáló sorban, hogy miért, azt inkább ne firtassuk, nyilván demokratikus érzülettől fűtve.
Aki mindezt nem érti, csak figyeli, annak semmi jót nem jósolhatunk. Hogy a nyugati világban tíz-tizenöt év alatt megerősödtek a nemzeti mozgalmak, talán nem is hinnék el.
Ahogyan azt sem, hogy a globalisták kifulladtak, ideológiájuk kifakult, erejük elszállóban. Mindig beleesnek abba a hibába, hogy éppen legyőzték a nemzeti szuverenistákat, miközben a társadalom túlnyomó többsége ugyanazt a normális életet éli, amit mindig is élt.
Ma azonban valóban új fejezet kezdődött. Trump győzelmének egyelőre beláthatatlanok a közép- és hosszú távú következményei, de hogy Magyarország teljesen más helyzetbe kerül mindenfajta értelemben, mint amibe eddig kényszeríteni igyekeztek, holtbiztos. Ennél jobb hírrel aligha zárhatjuk a 2024-es esztendőt. Ami pedig a reményeinket, a nemzeti politika és a magyar út esélyét illeti, ugyanúgy bizakodhatunk, ahogyan eddig is. Sőt: kicsit jobban is.
