Miközben Németországban a jobbközép CDU–CSU győzelmére akár mérget is lehet venni, legalábbis a friss közvélemény-kutatási adatok alapján, addig ez aligha lesz elég a kormányalakításhoz. Ráadásul a szövetség kancellárjelöltje, Friedrich Merz többször is kizárta annak lehetőségét, hogy összefogjanak az Alternatíva Németországért (AfD) párttal. Míg a CDU–CSU 30-32 százalékra számíthat, a radikális jobboldaliként nyilvántartott AfD a második helyet szerezheti meg február 23-án, várhatóan húszszázalékos eredménnyel. A Scholz fémjelezte kormányzó balközép párt csak a harmadik helyen áll.
A politikai patthelyzet gazdasági szempontból a legkellemetlenebb, ugyanis a fenti nagypolitikai képlet pont arról szól, hogy a németek bűnbakot keresnek a jelenlegi kormányban. Tekintettel arra, hogy a gazdaság évek óta zsugorodik, ezáltal pedig az életszínvonal is csökken.
A visszaeső export, a zöldgazdaságra történő erőltetett gyors áttérés, valamint a magas energiaköltségek hazavágták az Európai Unió legnagyobb gazdaságát. Az évtizedekig tartó német gazdasági csoda kifulladt. A pandémia óta a német gazdaság teljesítménye mintegy öt százalékkal lett kisebb, és a lemaradást nagyon nehéz lesz behozni. Hosszú időn keresztül az olcsó orosz energiára és nyersanyagra alapozták a németek a versenyképességüket, amely az orosz–ukrán háború miatt „elégett”. S ugyancsak elvesztette Németország a versenyt az autóiparban, a kínai gyártók előnye egyre inkább behozhatatlan.
Természetesen Németország, a német gazdaság nem omlik össze egyik napról a másikra. Sokkal inkább egy hanyatlási folyamatra kell berendezkedni, ami magával rántja Európát is. Ne áltassuk magunkat: akár Magyarországot is, ha a nagypolitika nem tud úrrá lenni a helyzeten. Gazdasági értelemben nem a jövőkép sötét, hanem már a jelenlegi helyzet is. Németországból egyre több energiaigényes ipari tevékenység távozik, a bizonytalan vállalatok visszafogják, külföldre viszik beruházásaikat, többnyire Kínába.
A felmérések alapján a kereszténydemokraták jelöltje, Friedrich Merz a kancellári poszt legnagyobb esélyese. Az általa beígért reformok, például az átfogó adócsökkentés vagy éppen az alacsony jóléti juttatások rendszere azonban kevés lesz ahhoz, hogy megváltoztassák az ipari nagyhatalom gazdaságának szerkezetét. Többek között javítani kellene a termelékenységet, a digitalizációt, valamint kezelni kellene a magas energiaköltségek problémáját. Valószínűleg hozzá kell nyúlni az állami adósságfékhez, amely hozzájárult a védelmi, közlekedési és oktatási beruházások alulfinanszírozásához.
Németország növekedési potenciálja mindössze 0,4 százalékos. Ha ehhez hozzávesszük a gazdaság ciklikus ingadozásait, akkor a németek gyakorlatilag folyamatos zsugorodási helyzettel kénytelenek szembesülni.
Olyan súlyos a helyzet, hogy a Volkswagen már három gyárát kényszerült bezárni, és hatalmas leépítések fenyegetnek a nagy beszállítóknál is. Nem csoda, hogy az ország megkeseredett és megosztott. Ráadásul a Bundesbank friss elemzése alapján Németországot különösen veszélyeztetik az amerikai kereskedelmi vámok, amelyek évekig fékezhetik a növekedést, és szinte teljesen megnyomorítanák a már két egymást követő évben zsugorodó gazdaságot.
A vasárnapi választásokon a német választók valószínűleg nem adnak egyértelmű felhatalmazást egyetlen pártnak sem. A közvélemény-kutatásokban vezető CDU–CSU így egy számára kényelmetlen koalícióra kényszerülhet. Hacsak nem a patthelyzetet választja. Akkor pedig nem lesz kiút a gazdasági slamasztikából.
Borítókép: A Bundestag, a német parlament épülete (Illusztráció, forrás: Pixabay)
