Számos intézkedést hozott elnökké történő beiktatása óta az új amerikai elnök. Kapkodjuk a fejünket, mert olyan gyors Donald Trump, hogy szinte elemezni sincs idő az egyik döntés hatását, mikor értesülünk a másikról. Miközben úgy tűnik, hogy Trumpnak Mexikóval és Kanadával sikerül egyezségre jutnia, legalábbis erre utal a 30 napos „pauza”, addig Kínával tényleges a kereskedelmi háború. Ennek a részletei az alábbiak: az Egyesült Államok február elejétől tízszázalékos vámokat vezetett be a kínai behozatalra, válaszlépésként Kína pedig február 10-től 15 százalékos vámot vet ki az Egyesült Államokból érkező, bizonyos típusú szénre és cseppfolyósított földgázra; és tízszázalékos vámot a nyersolajra, a mezőgazdasági gépekre, pick-upokra és kisteherautókra. Ezenkívül is történik még szigorítás a nemesfémek exportja, valamint bizonyos amerikai cégek irányába.
Számunkra érdekesebb, hogy az Európai Unióra kivet-e az Egyesült Államok vámtarifát. Ennek hátterében pedig az áll, hogy Amerika EU-val szembeni külkereskedelmi hiányának kérdését miként is rendezi. Magyarán: míg a vén kontinensnek aktívuma van a tengerentúl, az USA kevesebbet exportál, mint amennyi terméket behoz Európából.
A másodjára is megválasztott elnök korábban többször is hangot adott a szerinte tisztességtelennek tartott európai kereskedelmi gyakorlatoknak, különösen az autóipar és a mezőgazdaság területén. Bár a konkrétumok most nem ismertek, a választásokat megelőzően többször is nyilatkozott Trump arról, hogy tíz-húsz százalék közötti általános vámot vet ki minden uniós behozatalra.
Sokan szimpla fenyegetésnek tartják az amerikai elnök tervét, és az árak elszabadulásától a globális vámháborúig minden tételt bedobnak, hogy nehogy megvalósuljon az USA vezetőjének az elképzelése, ha a számok mögé nézünk, nincs akkora „rettenet”. Ugyanis az egymással szemben ténylegesen alkalmazott vámok nem térnek el jelentősen a két régió között: az egyszerű átlag 3,95 százalék az Egyesült Államokból származó termékek esetében, míg az uniós termékek esetében 3,5 százalék a vámtétel.
Ez persze csak az átlag. Amennyiben a részleteket nézzük, nagy a szórás. Bármilyen meglepő, Trump felvetései tulajdonképpen jogosak az autókra, a mezőgazdasági termékekre és az élelmiszerekre kivetett vámok esetében. Például az autók terén az uniós vámtarifa tíz százalék, míg az USA-ban csak 2,5. Ilyen körülmények között az Európai Unió reális veszélyként kell hogy megélje a vámok kérdését, és kemény tárgyalásokra számíthat.
Ám fölösleges még temetni az Európai Uniót a vámok ügyében. Sok esetben ugyanis az Egyesült Államokba irányuló európai kivitel tartalmaz stratégiailag fontos termékeket, azaz olyan árukat, amelyeknek korlátozott a kínálata, továbbá nem helyettesíthetők könnyen. Főként vegyipari és gyógyszeripari termékekre gondolhatunk. Közben nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az uniónak nagy az energiaimportja az USA-ból, és kész arra, hogy további amerikai fegyvereket, harcászati eszközöket szerezzen be a tengerentúlról.
