Hagyomány, hogy az EU-csúcsértekezleteket úgy szervezik, hogy legyen idő a folyosói beszélgetésekre. Mert ez egy ilyen szervezet, a tagállamok képviselői félrehúzódnak egy-egy irodába, megtárgyalják a közös ügyeket, egyeztetik az álláspontokat, megjegyzéseket tesznek, amelyet az ért, akinek szánják, kevergetik az egyre forróbb európai levest, amelyet majd felszolgálnak a plénum előtt, a kamerák kereszttüzében. Addigra persze a sajtó már kellőképp megpuhította az olvasókat, hogy mindenki úgy érezze, tisztában van azzal, ki kivel van.
A liberális elit sajtója szerint Ukrajna EU-tagsága mögött az egész közösség egy emberként áll ki, Magyarország pedig – az ismert kifejezéssel – elszigetelődött.
A valóságban a politika még nyomokban se tartalmaz forradalmi lelkületet, aki felvesz egy ukránmintás pólót, és felállva tapsol Zelenszkij beszédekor, az a kameráknak pózol. Mert ilyen utasítást kapott egy folyosói beszélgetés során. Magyar Péter megfoghatatlan pártja ennek tipikus példája, amelynek semmiféle tapasztalata nincs e téren, nem is csoda, hiszen ismeretlen csinovnyikok gyülekezete az EP-delegációjuk, akiket egyetlen kézlegyintéssel el tudnak intézni a dörzsölt européerek. Mint Manfred Weber és buldózere.
A német politikus nem csupán nálunk számít furcsa figurának, Németországban se valami népszerű, sőt a néppártban sem. A legendásan magyargyűlölő Webert 2022-ben választották meg az Európai Néppárt elnökévé három évre ellenjelölt nélkül, s már akkor se akarta valójában senki a magas poszton látni, de a brüsszeli boszorkánymester sikeresen kiirtotta maga körül a potenciális riválisokat. Három évvel később újra ugyanő lesz az egyetlen jelölt a tisztségre, három évvel dörzsöltebb, cinikusabb és népszerűtlenebb. De nincs más, ő pedig ráragasztotta a kezét a kormányrúdra. A felvilágosult és hiperdemokratikus néppárt pedig a hatalmat mindig fontosabbnak tartotta a hatékonyságnál és az igazságnál, vagyis a folyosói beszélgetések hatására tovább játsszák az előre megbeszélt forgatókönyvet.
Magyar Péterék megkapták az utasítást, miként kell eljárni Ukrajna ügyében, a stratégia kidolgozása nem az ő feladatuk, azt a nagyfiúk csinálják Brüsszelben és Washingtonban. Nem is kell tudniuk, mi lesz végül a cél.
Ez amolyan valóságshow, ahol az amatőr színészek nem kapnak konkrét szöveget, amelyet elő kell adniuk a kamerák előtt, csak iránymutatást, hogy mit vár el a producer. Ukrajna ügyében a legkevésbé fontos tényező Ukrajna maga. A liberálisok ideális csapásiránynak tekintik a megtépázott, mesterségesen korrupcióban tartott, ezerfelé szakadó államot, mert a segítségével jókra és rosszakra lehet osztani a világot. Lánglelkű harcos-költőket és igazi európai hazafiakat, önfeláldozó hősöket festenek az ukránpárti vászonra alaposan kistafírozott médiamunkások, a másikra pedig sötét lelkű, gépies szovjeteket, nácikat, veszett fantasztákat. De az ukrán hősnő, Szent Olga arca Eva Kailiéra hasonlít, sőt Roberta Metsoláéra és sajnos Manfred Weberére is. Mert csalás az egész. A háború is az, a kardcsörtetés is, az egész álságos boszorkánykonyha ott Brüsszelben.
Amikor felvetette Orbán Viktor, hogy ideje kipucolni ezt a közösséget, sok ember közös óhaját mondta ki.
A politikának vannak játékszabályai és időnként valóban sötét figurák kerülnek be a játékosok közé, de az nem járja, hogy egy egész gigászi intézményrendszert építenek fel azért, hogy gengszterekkel töltsék fel a sorokat, azok pedig népek sorsára vessenek kockát. Az utolsó pillanatokban vagyunk, hogy megmentsük az Európai Uniót. Ha sikerül, akár még Ukrajna is megmenthető.
Borítókép: Magyar Péter és Manfred Weber (Fotó: AFP)
