Életszerű lett volna ez korábban? Aligha. Majdnem két évtizede, hogy Orbánon kívül egyetlen más magyar vezetőt sem fogadott amerikai elnök a Fehér Házban. Amikor pedig Bill Clinton elnökként itt járt, pont nem érdekelte, ki kormányoz nálunk – Borisz Jelcin orosz elnökkel volt éppen dolga egy nagy összeurópai értekezlet keretében –, míg az idősebb George Bush előzőleg, 1989-ben egyenesen az ellenzékhez, köztük a Fidesz vezetőihez látogatott Budapestre a rendszerváltás előszelében. Ehhez képest Donald Trump ma jó személyes ismerőse Magyarország vezetőjének, és tisztában van azzal, mit ér utóbbi a világpolitika mérlegén – erről az amerikai elnök számos megnyilatkozása is tanúskodik. Sőt a magyar kormánykörök és háttérintézmények olyan kapcsolatokat építettek ki szívós aprómunkával Trump közvetlen környezetével – itt járt például az elnök elsőszülött fia, míg Rod Dreher, a Danube Intézet munkatársa, aki ide szervezte Tucker Carlson médiasztárt, nemrég J. D. Vance alelnökkel is barátilag találkozott –, amelyek nemcsak a jövőben bizonyulhatnak hasznosnak, hanem most is felértékelik hazánkat a hasonló súlyú országokhoz képest.
Gáza jövője, iráni atomprogram, illetve Trump vámháborúja, hogy – szlogenje szerint – újra naggyá tegye Amerikát. Ilyen témák uralták az amerikai elnök és a közvetlenül előtte napokig hazánkban tárgyalt Netanjahu washingtoni találkozóját.
Van ezek között olyan, amely bennünket csak közvetve, de olyan is, amely közvetlenül érint. Feltennénk egy kérdést olvasóinknak: meg tudnák nevezni a belga vagy a portugál miniszterelnököt? Csak azért kérdezzük, mert hozzánk hasonló méretű országokról van szó. Akárhogyan is, de nekünk a javunkra szolgál, ha jelen vagyunk abban a belső körben, amelyben a „főnökök” a fontos dolgokat beszélik meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!