És hiába a technológiai fejlődés, sőt mintha részben amiatt az emberiség szellemileg elindult volna visszafelé az időben. Én egy nyírségi faluban nőttem fel a hetvenes években, az utcán, a padon ülve nagyanyám mellett számolatlan pletykát hallottam, ahogyan a kocsmában is estéről estére megoldották az összegyűltek a világ problémáit, amelyek leegyszerűsödtek ott, s ami nem, az úgyis a nagyokosok dolga volt. De… Soha nem vetődött fel senkiben, hogy az általa mondottak a szélesebb nyilvánosságra tartoznának. Mára a közösségi médiá­val lebomlott a határ magán- és köznyilvánosság között, megszűnt az a szűrő, amely a közösség szempontjából fontos közlendőket engedte át, és ez megfejelve a politikai versennyel eljuttatott bennünket oda, hogy bárkire bármi bármikor rámondható, s miután ebből „karrier” építhető, meg is történik gát és gátlás nélkül. Az is lassan, hogy boszorkány vagy – mint látható – még rosszabb…

Kocsis Máté azt mondta, lennie kell az ilyen eseteknek következményének, mert ha nem, kezelhetetlen hullámok indulhatnak el a társadalomban. Mondhatjuk úgy is, ez a kihalás útja. Jó lenne ezen megállni, nem továbbmenni.

Borítókép: Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kocsis Máté, Gulyás Gergely a parlamentben  (Fotó: Polyák Attila)