Minden jel szerint felül kell vizsgálni azt a közvélekedést, hogy a fővárosi baloldali vezetés úgy kerül minden fejlesztést, mint ördög a tömjénfüstöt. Történt ugyanis, hogy a Karácsony Gergely főpolgármesterelte városparancsnokság az úgynevezett közösségi költségvetés keretében arról szavaztatta meg a lakosság erről értesülő és ilyen kezdeményezésekre fogékony részét, hogy
akar-e 120 millió forintot szánni egy LMBTQ-központra, amelyben az LMBTQ-emberek kulturális eseményeken, csoportfoglalkozásokon vehetnek részt.
Mindez ráadásul potom összegből, mindössze 120 millió forintocskából valósulhatna meg, ha ezen az internetes szavazáson a mindenre nyitott budapesti polgárok áldásukat, azaz voksukat adják rá.
A Tűzfalcsoport által közkinccsé tett nagy ívű fővárosi, pride-kompatibilis elképzelések persze nem állnának meg ezen a szerénykedő ponton, mivel a kezdeményező Háttér Társaság, amely korábban, 2013-ig még a Háttér Társaság a Melegekért büszke nevezetet viselte, arra is kitér: „A központ otthont adna civil szervezeteknek is, és kiemelt szerepet játszana fiatalok, idősek, transzemberek, HIV-vel élők és más, marginalizált csoportok közösségépítésében.” Hát, aki eddig nem tudta, hogy a fiatalok és az idősek a marginális kategóriába esnek, az most szélesíthette a látókörét. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezek az emberek, értsd a fővárosiak végre egyetlen közösséggé lennének gyúrhatók.
És még mondja ezután bárki, hogy nincs fejlesztés a fővárosban. Hát itt van, tessék! Akár azt a szlogent is lehetne adni az LMBTQ-elfogadásra nevelő projektnek, hogy Genderre, magyar!
Van persze, aki most elkezd majd csipkelődni, hogy miért nem a buszkiégések megelőzésére, az elöregedett és veszélyessé vált járműpark gatyába rázására ad pénzt a főpolgármester és csapata.
Meg azt is felemlegethetik sokan, hogy fontosabb lenne a köztisztátalansági állapotok ismét köztisztaságivá tétele, de ezek a reakciós elemek talán nem értik a szivárványos globalista, fejlődés-visszafogó zöld idők szavát és magasabb szempontjait. Bizonnyal lenne olyan demagóg populista felvetés is, hogy ha már saját bevallásuk szerint is a csőd szélén táncol a budapesti önkormányzat, ugyan mire föl kell még pride-pótló programokat támogatniuk a fővárosi lakosság keservesen megkeresett és leszurkolt adóforintjaiból? Vagy arra gondolnak, hogy ha sikerült sok ezer idegenlégiós, külföldi vendégtüntetőt a pride-ra idecsábítani, a gendercenter kedvéért is tömegek jönnek majd ide, hogy akár a választáson is megtámogassák a fővárosi csődvezetést?
Még az is előfordulhat, hogy végre kiderül, miért volt szükségük ötvenmilliárd forintért a rákosrendezői szeméttelepre.
Mi van, ha itt akarják felépíteni álmaik LMBTQ-centrumát, s akkor már nem is 120 millióval, hanem több milliárd forinttal terveznek, netán kis ládikákban összekuporgatott pénzekből?
Az aggodalmaskodók most persze azzal jöhetnek, hogy még nem is szavazták meg ezt az LMBTQ-eldorádót. E tekintetben megnyugtathatunk mindenkit: a lakosság pár százaléka, aki tudott a közösségi költségvetésnek hívott hókuszpókuszról, papíron, azaz a neten meg fogja szavazni. Arra is mérget nyelhet bárki, hogy Karácsonyék pedig, ha törik, ha szakad, meg is valósítják, ha rajtuk múlik.
Fájdalom azonban: nem csupán rajtuk múlik. Hazánkban a családok és gyermekek védelméről szóló törvények gondoskodnak arról, hogy az öncélú szexualitást, illetve homoszexualitást ne lehessen reklámozni. És a jogszabályok alól nincs az a Karácsonyék által támogatott genderpropaganda-centrum, ami felmentést kaphatna.
