Az elmúlt hetekben megérkezett a tél Európába. Az évek óta nem tapasztalt hideg időjárás miatt a szokásosnál gyorsabban ürültek a gáztárolók, ami csúcsközelbe lökte a földgázárat az uniót kiszolgáló piacon. Példaként vehetjük a holland TTF benchmark esetében szembetűnő növekedést, ahol a közelmúltban előfordult a napon belüli tízszázalékosnál is magasabb áremelkedés, a heti drágulás pedig megközelítette a harminc százalékot.
Mindazonáltal a beszerzési ár változása országonként eltérő módon jelenik meg a lakossági energiaszerződésekben, attól függően, hogy milyen árazási modell jellemző az adott tagállamra. Ott, ahol a háztartások jelentős része változó áras, tőzsdéhez vagy időszaki indexhez kötött szerződéssel rendelkezik, a nagykereskedelmi gáz- és villamosenergia-árak megugrása szinte azonnal megjelenhet a rezsiszámlákban, tehát akár már a következő elszámolási időszakban is. Így az olyan dinamikus árazású területeken, mint a skandináv országok, Spanyolország, Portugália vagy Írország a hideg időjárás miatt egyszerre nő a fogyasztás és az egységár is.
Ám ahol a fix áras, néhány évre rögzített, lakossági szerződések jellemzők, a januári drágulás közvetlenül még nem jelenik meg a következő havi vagy negyedéves számlákban, de késleltetve, a szerződések lejáratakor vagy az éves felülvizsgálat során már igen, kellemetlen meglepetést tartogatva a fogyasztóknak.
Ugyanis ekkor érvényesítik a közüzemi szolgáltatók a magasabb beszerzési költségeket új ajánlataikban, így a hideg időszak hatása nem azonnal, hanem egy-két évvel később válik nyilvánvalóvá a rezsiszámlákon. E körbe tartozik az említetteken kívül lényegében az összes többi uniós tagállam Ausztriától Szlovákiáig. Kivételt képez a Brüsszelben sokat kárhoztatott magyar gyakorlat, amely során a kormány a rezsicsökkentés évtizedes megoldásán keresztül megvédi a magyar fogyasztókat az energiaársokkoktól a fönt vázolthoz hasonló esetekben is, és általában.
S ha az uniós bürokratákat nem verte volna ki a víz az elmúlt évek magyar rezsipolitikájától, akkor Orbán Viktor szerdai bejelentésétől biztos megizzadtak, hiszen a miniszterelnök a rendkívüli hideg időjárásra való tekintettel további kormányzati rezsitámogatásról biztosította a magyar gáz- és áramfogyasztókat.
Az intézkedéssel a magyar kabinet nem titkoltan azt célozza, hogy a lakosságnak ne kelljen viselni a zord időjárás okán megnövekedett pénzügyi következményeket, és a fűtés ne váljon megfizethetetlenné a tél legkritikusabb időszakában sem.
Magyarán, ami már biztos, hogy az érintett időszakra eső többletfogyasztás költségeit a magyar állam átvállalja. Ez utóbbi különösen fontos annak fényében, hogy az uniós statisztikai hivatal adatai szerint az EU-ban több mint 41 millió ember nem engedheti meg, hogy otthonát megfelelően felfűtse. Elnézve az európai energiaárakat, nincs min csodálkozni, s a tendenciát figyelembe véve sajnos már a közeljövőben egyre magasabb lehet azok aránya, akik fedél alatt is kénytelenek dideregni.
Fűtött szobánk melegéből még akár némi kaján örömöt is érezhetnénk afölött, hogy hazánknál történelmileg szerencsésebb országok most a petrencés rúd rosszabbik végére kerültek. Ám sokkal inkább az aggodalom és düh lesz úrrá rajtunk, hogy megint ártatlan – és jelen esetben védtelen – európai polgárok fizetik az elhibázott politika árát. Sokadjára.
Ezért az uniós döntnökök és kormányon lévő szövetségeseik gyakorlatát tekintve legfeljebb fohászkodhatunk ezért a több mint 40 millió emberért,
hogy minél enyhébbek legyenek az elkövetkező telek, mert vezetőiktől védelmet, segítséget aligha várhatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!