A helyzet súlyosságától függetlenül tökéletesen tematizálja a napi sajtót a menekültkérdés és a bevándorlásügy. Nem volt ez mindig így. Emlékezhetünk, a Charlie Hebdo karikatúralap elleni terrortámadást követő összeurópai felzúdulást követően állt ki Orbán Viktor, hogy a bevándorlási kérdés hamarosan Európa legfontosabb kérdése lesz – ha már most nem az.
Azt legádázabb kritikusai sem vitathatják el, hogy ebben igaza volt, mindazonáltal van néhány téma, ami elől elveszi a levegőt a vezető kérdés.
Itt van rögtön egy, a hét közepén újabb állomásához érkezett történet: az egészségügyi dolgozók többezres csoportja munkaszüneti napját, a Semmelweis-napot áldozta fel arra, hogy figyelemfelhívó demonstrációt tartson a pesti belvárosban. A tüntetésen petíciót is átnyújtottak az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiérkező képviselőjének, amelyben emlékeztetnek, hogy a szakdolgozók szándéknyilatkozatot írtak alá, amely szerint ha 2015. szeptember 30-áig nem hajtanak végre határozott és számottevő bérfejlesztést a szakápolóknál, akkor életbe lép a munkaviszony felmondásáról szóló nyilatkozatuk. „Nem kívánunk mást, csak kiszámítható életutat itthon, Magyarországon” – hangoztatta Balogh Zoltán szakszervezeti vezető az eseményen, utalva arra, hogy kiszámítható jövő esetén bizonyára a legtöbb dolgozó itthon akarna maradni. Tizenkét pontjuk pedig már régóta ismert a széles nyilvánosság előtt.
A szünidő kitörésével a tanároknak is több idejük van saját érdekeikkel foglalkozni: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete igen éles hangú közleményt adott ki szintén a hét derekán, amelyben az érdekképviselet vezetője, Mendrey László nyugtalanságának ad hangot a kisiskolák közelgő – legalábbis tervekben szereplő – bezárása, a kilenc évfolyamos képzési rendszer bevezetése és a nyári szünet megkurtításának hirtelen jött ötlete miatt. A PDSZ konstruktív módon egy sajtónyilvános konzultációs időpontot is megadott július 13-ára, az érdekelt felek bevonásával. Kerítés nélkül bizonyára a közvélemény is kíváncsi volna a párbeszéd alakulására.