Orbánék a dzsungelharcot is vállalják a föld védelmében

Az Orbán-kormány a helyi gazdák kizárólagos tulajdonába adná az őket megillető földeket. A forradalmi változáshoz bizonyos tévképzeteket is meg kell szüntetni, ami nem könnyű.

A zsebszerződésekről szólva közölte: „Jöhet ide az Európai Unió vagy akárki, de törvénytelenül szerzett dolog vagy törvénytelenül létrejött szerződés semmilyen későbbi változás révén nem válik törvényessé. Tehát azt a földet vissza kell adni! Nehéz dolog, dzsungelharc, de a magyar jogalkotó megtalálta a szükséges eszközöket.”

Családi gazdaság, szövetkezet

Rengeteg tévképzet kötődik hazánkban a családi gazdaságokhoz és a szövetkezetekhez, amiben óriási szerepet játszott a szocialista rendszer negatív propagandája. A vita hevében elsőként érdemes tisztázni, hogy mit jelent a családi gazdaság kifejezés. Egy meghatározás szerint a családi gazdaság sokkal inkább életvitel, jó értelemben vett konzervativizmus, a családi lojalitás és a fenntartható kapitalista vállalkozási forma egysége. Már ez a definíció is világosan mutatja, hogy az általános közvélekedéssel szemben a családi gazdaság nem azt jelenti, hogy nagyszülők, szülők és gyerekek közösen művelik a rendelkezésre álló területet.

Nem a bevétel a fontos

A családi gazdaságra jó példa Héjja László esete, aki ’56-ban Belgiumba majd Kongóba távozott, később miután visszatért Magyarországra, testvérével alapított gazdaságot. A Lánchíd Rádiónak elmondta, együtt felújítottak egy lerobbant vágóhidat, majd állami támogatással egy tönkrement húsüzemet is helyrehoztak. Jelenleg összesen 120 embert foglalkoztatnak. Szavaik szerint számukra nem az anyagi bevétel fontos, hanem hogy az embereknek munkát adjanak.

A másik tévképzet és rossz beidegződés a szövetkezeteket kíséri, amelyeket először az 1875. évi 37. törvény szabályozta, gazdasági célú személyegyesülésként definiálva. 1898-ban alapították a legnagyobb taglétszámmal rendelkező Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetet, azaz a Hangyát.

A dán modell

A szövetkezeti rendszer jövőbeli fejlesztési irányához érdemes a dán modellhez nyúlni, ahol a sikert többek között az alapozta meg, hogy a lehető legjobb szakembereket alkalmazták. A nyereség egy részét általában fejlesztésre fordították, illetve tartalékolták. A szövetkezetek többsége biztonsági alapot is képzett. A biztonsági alapot aztán tíz év után szétosztották. A dán szövetkezetek, hogy biztosítsák a fenntartható pénzügyi gazdálkodást, már a megalakulást követően az értékesítés megszerzésére is törekedtek.

Az új földtörvénynek a hazai területek védelme mellett figyelmet kell arra is fordítania, hogy többek között a dán vagy a francia modellt követve stabil jogi környezetet biztosítson egy sikeres, a családi gazdaságok és a szövetkezetek együttműködésére épülő gazdálkodásnak. Az erősödő nemzetközi kihívások között csak a modell és valóság közelítéséből születhet meg az a hazai mezőgazdaság, amely képes lehet a legjobbakkal is versenyre kelni.