Újra a Borsorolóban (1)
Rezeda Kázmér asszonya ugyanis éjjel kettőkor, ágyból kelve és riasztva is képes volt a kifogástalan eleganciára.
Miért tűnt el a honi éttermek, kerthelyiségek, zöldvendéglők, csapszékek, kocsmák és csárdák kínálatából a máj?
„Magam főztem, Rezeda úr, abból a kis nemtudom szilvából, fogyassza egészséggel, jó erős, tiszta…”
De ki emlékszik még Schwarzenberger Szidire? – kérdezte magától Rezeda Kázmér, és tényleg, ugyan ki?
Piros-fehér kockás lekvárok, kék-fehér kockás befőttek. Laktanyájuk a spájz, dandártábornokuk Nagymama.
Mátészalka térségében több mint húszmilliárd forint értékű beruházás valósult meg.
A szegy névvel illetett húsrész a marha mellkasi tájékán helyezkedik el, párosan, tehát jószágonként kettő vágható belőle.
A karanténos idők tönkretették Rezeda Kázmér konyha iránt érzett szerelmét.
Ezt a mondatot fel kellene írni a házak falára, a kéményekre, hogy a kezdő háziasszonyok lássák.
Ezzel a veretes igazsággal kezdődött a XX. század második felének legnagyobb szakácskönyve.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.