Rezeda Kázmér: Most már csak azt kellene tudni, gombák vannak-e…
A gombászás lényegesen prózaibb elfoglaltság, mint a szívcsakrászás, viszont sokkal finomabb vacsorával kecsegtet, többnyire.
A savanyák valamiképpen részei az örökkévalóságnak: a konyhában üvegbe zárják a nyarat.

A libák ott hibázták el, hogy hagyták Mártont maguk közé bújni a nagy elhívás elől… – gondolta magában Rezeda Kázmér.

Rezeda Kázmér volt közöttük a legrégebbi Róma-járó, ő már akkor bejárta keresztül-kasul a várost, amikor még be sem tette a lábát Itáliába.

Judit volt Palkó és Péter mamája. Rezeda Kázmér édesapjának nővére. Szóval a nagynéni.

Rezeda Kázmér szerette a sóskát, nagyon, és a sóska s annak szeretete fölöttébb magányos műfaj.

A vadászat után kellemes meglepetés érte a sokat látott főhőst, nem máshol, mint a vacsoraasztalnál.

Kezdetben úgy volt, hogy a balatoni strandokon összegyűlt nyáron úgy hat-hét millió ember.

Elmondott az idős hölgy mindent, amit az idős hölgyek el szoktak mondani, és Kázmér türelemmel, szeretettel hallgatta.

Rezeda Kázmér elment Tusványosra, hogy megvitassa a világ dolgait azokkal, akikkel szerette megvitatni a világ dolgait.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.