Rezeda Kázmérnak születésnapja volt.
A hatvanadik éppen. – A huszadik azért jobb volt… – gondolta Rezeda Kázmér, aztán kicsit jobban belegondolt, és arra jutott, hogy talán mégsem. – Nehéz az ilyesmit eldönteni ebben a mai világban, mármint hogy elkezdené-e az ember megint elölről. S valóban… Rezeda Kázmérnak születésnapja volt, s ismét át lett verve, csakúgy, mint az ötvenediken.
Most a munkába mentek érte, beavatott ember, jóbarát, hogy valami nagyon komoly ügyben kell találkoznia valakivel, de nem lesz több, mint egy óra. Rezeda Kázmér mérgelődött magában, hogy miért kell ilyesmi, éppen ezen a napon, aztán hazatelefonált a feleségének, hogy nem megy még, de majd érkezik, és a felesége úgy szólt bele a telefonba, ahogy csak egy feleség tud beleszólni, miszerint „tudtam, hogy még ma sem tudsz időben megjönni”, és Rezeda Kázmér teljesen letaglózva ment a „nagyon fontos találkozó” színhelyére, a Trófea Grillbe, és aztán ott várt rá a gimnáziumi osztályának csapata, no és persze a felesége, és felköszöntötték, és Rezeda Kázmér elérzékenyült, és arra is gondolt egy pillanatra, hogy majd a hetvenediken biztos nem hagyja magát becsapni.
Utána pedig azt mondták neki, hogy szaladjon fel az emeletre egy ajándékért, és akkor felvitték Rezeda Kázmért az emeletre, ahol ott várt rá mindenki, aki fontos volt őneki, minden barát, aki gimnázium óta barát lett s fontos lett és meghatározó volt Rezeda Kázmér életében, és akkor Rezeda Kázmér újra elérzékenyült, és meghallgatta a róla szóló beszédeket, és akkor nyugtázta magában Rezeda Kázmér, hogy ő mégiscsak egy fölöttébb jó ember, kedves ember, okos ember, vicces ember, szép ember, és azt szerette volna, ha mindig születésnap van.
Rezeda Kázmér utazásai
