77 éve hunyt el Bartók Béla

„Egész életemben minden téren mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát.”

1945. szeptember 26-án halt meg a magyar zeneművészet legnagyobb alakja, Bartók Béla – írja a Magyarságkutató Intézet. 

Zongorajátékával és zeneszerzői munkásságával már kortársait is elkápráztatta, de az utókor számára talán még ezeknél a maradandó alkotásoknál is fontosabb a magyar népzene kincseinek összegyűjtése és rendszerezése. 

Ő maga is ezt a tevékenységet tartotta életművében a legfontosabbnak, így zeneszerzői munkásságának kiteljesedésével egyre nagyobb hangsúlyt kapott műveiben a népzenei hatás.

Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, műveltségét és a zene iránti szeretetét a családi otthonból hozta magával. A Zeneakadémia elvégzése után, már a század elejétől rendszeresen járta a magyarországi falvakat, és az ősi kulturális kincsek érintetlen lenyomataként megmaradt népdalokat és a népzenét gyűjtötte össze. 

A trianoni országvesztés után munkája ellehetetlenült, hiszen az utódállamoktól nem jutott vízumhoz, így nem tudott eljutni azokra a területekre, ahol a folklór hagyományai a legérintetlenebbül maradtak fenn a huszadik századig. 

A csonkaország falvait járta a továbbiakban és a szomszédos népek népzenei kincseit gyűjtötte és elemezte, megállapítva, hogy azokra jelentős hatást gyakorolt az ősi magyar zenei kultúra. 

A kortárs közönség elismerését a Fából faragott királyfi című balett és a Kékszakállú herceg vára című opera bemutatása hozta meg számára.

Politikai nézeteinek utólagos félremagyarázása abból fakad, hogy a kommün idején rövid ideig tagja lett a Zenei Direktóriumnak, de valójában élete utolsó percéig éppolyan távolságot tartott a kommunisták élet- és emberellenes ideológiájától, mint a nácizmus gyilkos eszméjétől. 

Ennek bizonysága egy hosszú levél, amelyet 1929-es Szovjetunióbéli koncertkörútjának tapasztalatairól írt. Éleslátását és elfogultságtól mentes tárgyilagosságát mutatják sorai, amelyben érzékletesen mutatja be a nélkülözés és a terror mindennapokat átitató valóságát.

Bartók Bélát egész életén át elkísérte haza- és nemzetszeretete, valamint ragaszkodása szülőföldjéhez és annak kultúrájához, így talán az a felismerés lehetett számára a legfájdalmasabb, hogy távol otthonától, idegen ország vendégeként kell meghalnia. 

Bartók a tévhitekkel ellentétben nem emigrált Magyarországról, hanem 1940-ben hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott, ahol koncertkörút, majd oktatás várt rá. Soha nem folyamodott állampolgárságért, vissza szeretett volna térni hazájába, de betegsége megakadályozta ebben. New Yorkban érte a halál néhány hónappal a második világháború lezárását követően. Munkásságának és életének mottója ebben a tőle származó mondatban foglalható össze:

Én részemről egész életemben minden téren mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát.

Bartók Béla 77 éve hunyt el.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: Bartók Béla (Fotó: Youtube/Classical Music11)