Az interjúban Kálomista kifejti, hogy a stáb politikai thrillert készített, fikciós alkotást, akkor is, ha sok tekintetben törekedtek a valóságos összefüggések bemutatására.
Ebben a játékfilmben vállaltan fikciós elemek vannak. Nyilvánvaló, hogy nem lehettünk ott különböző hálószobákban, tárgyalókban, villákban. Mi a legjobb tudásunk szerint szedtük össze az információkat, amelyek alapján ez a film elkészült
– fogalmaz a producer.
Arra is rámutat, hogy e tény miatt „példaértékű, hogy egy fikciós játékfilmet úgy kezelnek, mintha egy újságcikk vagy oknyomozó dokumentumfilm lenne. Úgy látszik, a műfaji keveredéseket sem a bíróság, sem a felperes nem tudja tisztázni.”
Hozzáteszi, úgy tudja, még soha senki nem perelt fikciós filmet személyiségi jogi sérelemért. A dolog annyira nonszensz, hogy sokáig úgy gondolta, per sem lesz Hann Endre kezdeményezéséből, de csalódnia kellett.
Végül nyomatékkal hívja föl a figyelmet arra, hogy
amikor szerintük a művészi szabadság sérül – márpedig itt a művészi szabadságot alapjaiban kérdőjelezik meg –, az egész balliberális oldal ordítva sikítozik, most viszont mindenki nagyon csendben van. Ha valaki cenzúráért kiáltana, most kiáltson, amikor a bíróságra terelik egy játékfilm sorsát.
Befejezésül leszögezi: „Olyan szellemet engednek ki a palackból, ami példátlan. Nem véletlenül nem engedik ezt a világon sehol.”
A teljes beszélgetés a Mandiner.hu felületén olvasható.
Borítókép: Kálomista Gábor (Mandiner.hu)
Precedens-per: bíróságon az ElkXrtuk 
