„A 2019-es Olimpiának két fővárosa is volt, az orosz metropolisz, Szentpétervár és a kis japán Toga, az olimpiaalapító Suzuki Tadashi színházi központja” – olvasható a magyarországi olimpia hivatalos honlapján. (A 9. színházi olimpia egyébként a magyarországi színjátszás fontos állomása, hiszen hazánkat – az olimpiák történetében első hazai kőszínházként – a Nemzeti Színház képviselte.) S valahol itt kezdődik az idei 10. színházi olimpia története is, hiszen ekkor jelentette be Fekete Péter, az egykori Emmi kultúráért felelős államtitkára és a Nemzeti Színház igazgatója, hogy 2023-ban hazánk szeretné megrendezni a világ egyik legnagyobb színházi összejövetelét. A 2019 novemberében rendezett zárókonferencián Vidnyánszky Attila a következőképpen érvelt az olimpia megrendezése mellett: – Színházi teljesítménye, színházi értékeinek gazdagsága alkalmassá teszi Magyarországot a nemzetközi színházi olimpia megrendezésére. Még inkább bekerülhetünk a nemzetközi vérkeringésbe, eszmét cserélhetünk más országok színházaival. Ez egy jó lehetőség lehet nemcsak a Nemzeti Színháznak, de más budapesti és vidéki színházaknak is, hiszen terveim szerint velük együtt fogadnánk a világ legjobb társulatait – tette közzé az Origo.
A szervezéssel pedig a nemzetközi bizottság mindig az adott ország valamely tekintélyes színházi személyiségét bízza meg. Nálunk e feladat Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház vezetőjét találta meg.
2021 szeptemberében a színházigazgató a Mandinernek adott interjúban arra a kérdésre, hogy milyen tervekkel vág neki az olimpiának, így nyilatkozott: – Ez általában egy két és fél hónapos intenzív rendezvénysorozat. A legutóbbit Japán és Oroszország szervezte közösen, közel kétezer meghívott előadással. Ez a mennyiség persze számunkra elérhetetlen, de igyekszünk mi is méltó eseményt tető alá hozni. Úgy döntöttünk, hogy nem fogunk konkrét előadásokat ajánlani, inkább megszólítjuk a színházakat, hogy válasszanak maguknak partnert, a testvérvárosi kapcsolatok mintájára. Továbbá azt szeretnénk, ha nem egy egyszeri esemény volna, hanem folyamatos kapcsolat válna belőle. Az elmúlt években a kollégák nem profitáltak igazán ezekből a helyzetekből, remélem, az olimpia hoz majd áttörést ebben.
Theodórosz Terzopulosz pedig a következőket mondta arról, hogy miért Magyarországra esett a választás a tizedik esemény kapcsán: – Azért, mert a régi és nagyszerű színházi hagyományokkal büszkélkedő Magyarország a színházi elmélet és gyakorlat világméretű fejleményeinek aktív alakítója. A gyönyörű Budapest a világ kulturális örökségének egyedülálló műemléke, nemzetközi kulturális metropoliszként készen áll, hogy hidakat építsen más színházi hagyományok felé. Tehetséges és tapasztalt művészeti, műszaki és ügyviteli szakembereinek köszönhetően a Nemzeti Színház a magyar színházi szakma intézményi központja: egyaránt nyitott a nemzetközi avantgárd színházi elképzelésekre és a hagyományok ápolására. Ez teszi különösen alkalmassá, hogy hídként összekössön különböző iskolákat és színpadi formanyelveket. Világunkban, melyet a színházak homogenizálódása jellemez, a Nemzeti Színház a harmóniateremtés és Új humanizmus mottó jegyében a sokszínűség, tolerancia, multikulturalizmus elkötelezett támogatója.
Az esemény jelentőségét jelzi az is, hogy a VII. Madách Imre nemzetközi színházi találkozóra (MITEM) érkező Theodórosz Terzopuloszt és Valerij Fokin orosz színházi rendezőt 2021 őszén Orbán Viktor miniszterelnök is fogadta a karmelita kolostorban. A találkozóról Orbán Balázs adott hírt a közösségi média felületén, ahol hangsúlyozta: „Mind a mostani esemény, mind a két év múlva megrendezendő színházi olimpia rámutat arra, hogy a színházi élet szellemi-kulturális szempontból kiemelkedően fontos Magyarországon, s ezt az adatok is tükrözik.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!