A Synergy-ről szóló szakmai beszélgetésen, amelynek moderátora Pataki András rendező volt, részt vett Venczel Valentin színművész, a Synergy alapítója; Irena Urbic író, publicista, kisebbségkutató; Atilla Klince színművész, egyetemi tanár, a Szkopjei Török Nemzeti Színházi korábbi igazgatója; Nada Kokotovic rendező, a kölni Theater Kokotovic – Osman (TKO) alapítója. De az elhangzottakhoz több ízben kapcsolódott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója is.
Mit jelent az, hogy kisebbségi kultúra?
Miután Venczel Valentin elmondta, milyen motiváció húzódott meg a Synergy fesztivál megalapítása mögött, a kisebbségi kultúra definíciója került előtérbe. A fesztiválalapító úgy fogalmazott, hogy hamar felismerte, hogy a multikulturális koncepció nem működik,
s vissza kell kanyarodni a nemzeti kultúrához.
De kiemelte azt is, hogy a kisebbség definíciója és öndefiníciója nagyon széles palettán működik. E kérdéshez kapcsolódva a horvát származású, de az egykori Jugoszláviában született rendező, Nada Kokotovic kifejtette álláspontját: – Véleményem szerint a kisebbségi kultúra nem létezik: csak kultúra létezik.
Azt magyarázta, művészként (kisebbségi művészként) az ő értelmezésében nem kisebbségi fesztiválon vettek részt, hanem csak egy fesztiválon, jelzők nélkül. Atilla Klince színművész, egyetemi tanár, a Szkopjei Török Nemzeti Színházi korábbi igazgatója pedig arról beszélt, hogy Macedóniában élő kisebbségként sosem érezte magát kisebbségként, mert mindig és mindenkor megélhette a kultúráját.
Még a színházban sem érezte azt, hogy etnikai kisebbségként bármilyen hátrány érné.
Példaként hozta fel azt a 1982-es a Bűn és bűnhődést, amikor is az orosz művet egy macedón rendező vitte színpadra, méghozzá török művészekkel.
Irena Urbic író, publicista, kisebbségkutató viszont elmondása szerint
a kisebbség szó helyett a közösség szót preferálja.
– Tudunk arra számos példát mondani, hogy megtréfál a történelem: egyik nap még többség, másnap már kisebbség… – fogalmazott.
A kérdéshez és az elhangzottakhoz kapcsolódva Vidnyánszky Attila a harminc éve alapított beregszászi színházról (1993. október 30-án kezdte meg működését az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, Kárpátalja hivatásos teátruma – a szerk.) beszélt.
A Nemzeti Színház főigazgatója elmondta, hogy a kezdetekkor a legfontosabb az volt számára, hogy kijussanak a külföldi fesztiválokra. – Tizenkilenc országban játszott a mi kis színházunk – emlékezett vissza, majd hozzátette,
hogy végül rájött arra, nincs annál fontosabb, mint a közösség, a helyi közönség szolgálata.
Éppen ezért egyedülálló módon 165 tájelőadást valósítottak meg. De kitért arra is, hogy a nemzetiségi anyanyelvű színjátszás szempontjából fontos állomás volt az is, hogy a Nemzeti Színház befogadta a Jelen/Lét fesztivált.
Kiemelte a párbeszéd fontosságát és elmondta, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a kisebbségi színházcsinálás messze túlmutat önmagát.
A beszélgetés hátralevő részében szóba került még egyebek között a kisebbségi színházak finanszírozása is. A diskurzusból kiderült, hogy a magyar nyelvű, szórványban működő színházak jelentős anyaországi támogatásban részesülnek, ami példaértékű európai szinten is.
Borítókép: Szomszédságban az otthonnal című kerekasztal-beszélgetés a Nemzeti Színházban (Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt)
