A csodás színésznő, Jodie Foster filmjeinek bemutatásával fejeztük be a tavalyi esztendőt. A 2024-et pedig egy szintén nagy kedvenccel, a legendás hollywoodi színészgeneráció egyik utolsó mohikánjával, az idén 87 éves Dustin Hoffmannal indítjuk el. Ha valakire, akkor rá fokozottan igaz, hogy nagyon nehéz volt összeállítani az öt filmből álló toplistáját, mert olyan nagyszerű alkotásokban szerepelt, amelyek közül kiválasztani ötöt nagyon komoly fejfájást okozott. Dustin Hoffman egyike azoknak a színészeknek, akik képesek széles skálán mozogni a különböző karakterek között. Gyakran dicsérik a sokoldalúságáért és azért is, hogy sokszor megrázó hitelességgel ábrázolja a rábízott figurát. Hoffman híres arról, hogy nagyon elkötelezett a színészi mesterség iránt, és sokszor alkalmazza az úgynevezett Sztaniszlavszkij-féle módszert, illetve többféle beleélési metódust is használ a karaktereinek megformálásakor. Ez azt jelenti, hogy „mélyen belemegy” a karakterébe, és megpróbálja megélni annak érzéseit és élményeit. Ezért számos klasszikus alakítás fűződik a nevéhez.
Kicsoda Dustin Hoffman?
1937. augusztus 8-án, Los Angelesben látta meg a napvilágot édesapja, Harry, és az amatőr színész édesanyja, Lilian elsőszülött gyermekeként. A család gyökerei az ukrajnai Kijevig és a moldvai Jászvásárig vezethetők vissza – a Wikipédia szerint. A színészet nagyon érdekelte, annak ellenére, hogy visszahúzódó természet volt. Elszegődött Bostonba, az ottani színházhoz, majd visszatért a Broadwayre, ahol segédrendezőként és színészként egyaránt foglalkoztatták. Egy Alan Arkin által rendezett bohózatban figyelt fel rá Mike Nichols filmrendező, és rögtön szerepet ajánlott neki Diploma előtt című filmjében. Hoffman kapva kapott az alkalmon, és úgy tűnt, véget ért a szamárlétra fokainak taposása, hiszen Nichols drámai mélységeket hordozó filmjében a fiatal Hoffman érzékeny alakítására az egész világ felfigyelt. Az ifjú színészt Benjamin Braddock szerepéért rögtön Oscar- és Golden Globe-díjra jelölték.
1979-ben a Kramer kontra Kramer társadalomkritikus drámájáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Robert Benton alkotását a szívébe zárta a közönség, és az egyszerű, de érzékeny történet sokakat megérintett. Hoffman valósággal brillírozott a magára maradt családapa szerepében. Következő sikerében, az Aranyoskámban kivételes átváltozóművészetének legjobb példáját adta: nőszerepben idétlenkedte végig Sydney Pollack filmjét Jessica Lange oldalán, és ismét díjakkal halmozták el. Második Oscarját azonban egy újabb társadalmi dráma, az Esőember hozta meg számára, amelyben Tom Cruise alakította karakter autista bátyját, Raymondot keltette életre. Hoffman tökéletesen mutatta meg a kiszolgáltatott, magányos férfi lélekrajzát, visszafogott mimikája és nehézkes beszéde legendássá vált. Azonban ez az alkotás, bár bizonyosan felférne, nem került be a mostani minitoplistánkra, mert a korábbi, Tom Cruise filmjeit bemutató sorozatunkban már szerepeltettük. Az 1990-es években Hoffman további kasszasikerekkel folytatta, de egyre többször bukkant fel apró epizódokban. Játszott kevésbé eredményes mozikban is, így a Hookban, a Billy Bathgate-ben, vagy a Mondvacsinált hősben, de a nagyszabású szuperprodukciók, mint A vírus, vagy A gömb sem kerülhették el. Most induló minisorozatunkban egy klasszikus politikai krimivel kezdünk, az ötödik helyet a toplistánkon Az elnök emberei (All the President's Men) című mozi szerezte meg.
5. Az elnök emberei (1976)
A filmet Alan J. Pakula rendezte. A mozi a Richard Nixonhoz köthető Watergate-botrány eseményeit dolgozza fel. A forgatókönyvet az ügyet felgöngyölítő két oknyomozó újságíró, Carl Bernstein és Bob Woodward könyve alapján William Goldman írta. A könyv 1973-ban Pulitzer-díjat nyert. A film jogait Robert Redford vásárolta meg.
A színész csak producerként szeretett volna részt venni a projektben, de a Warner Brothers viszont csak azzal a feltétellel finanszírozta a filmet, ha Bob Woodwardot Redford alakítja. Carl Bernstein szerepére eredetileg Al Pacinót képzelték el, de végül jó döntésnek bizonyult Dustin Hoffman, aki szenzációsan formálta meg Bernstein alakját.
A történet
1972. június 17-én éjszaka a washingtoni Watergate-irodaházban öt személyt értek tetten a rendőrök, akik – mint később kiderült – a Demokrata Párt főhadiszállásán Larry O’Brian pártelnök irodájában éppen lehallgatóberendezéseket szereltek fel. Másnap a The Washington Post napilap először kis, mínuszos hírként tudósított az eseményről, amellyel az Egyesült Államok XX. századi történetének legnagyobbra dagadt belpolitikai botrányát robbantotta ki. Az előállított személyek közül az egyikről kiderült, hogy az amerikai központi hírszerző ügynökség, a CIA volt ügynöke, ám mivel nem tulajdonítottak el semmit, a rendőrség alacsony prioritású esetként kezelte az ügyet. Nem így a The Washnington Post két oknyomozó újságírója, Carl Bernstein (Dustin Hoffman) és Bob Woodward (Robert Redford), akik gyakorlatilag felgöngyölítették az ügyet.
A Watergate-ügy néven elhíresült lehallgatási botrány miatt börtönbe került a Nixon-adminisztráció igazságügyi minisztere, a főügyész, több elnöki tanácsadó és Nixon kabinetfőnöke is. Az elnök csak úgy úszta meg az elmozdítását és a felelősségre vonását, hogy lemondott a hivataláról, az utóda pedig kegyelembe részesítette - olvasható az Origó.hu Watergate -ügyről szóló cikkében. Az elnök emberei című mozi a két oknyomozó újságíró munkáját mutatja be, izgalmas, fordulatos formában.
Érdekességek
Az Elnök emberei a 4. legnagyobb bevételt hozó film az USA-ban, 1976-ban. Az 1998-as évben az Amerikai Filmintézet összeállított egy listàt, amely tartalmazza a filmtörténet 100 legjobb amerikai alkotását. 2007-ben, 10 év elteltével felülvizsgálták a gyűjteményt, ismét megválasztották a legjobbakat. Jelen film a 77. helyen àll ezen a listában - olvasható a Mafab.hu összeállításában.
Filmkép 
