Az öt legjobb Tom Cruise-film – Esőember + videó

Gyönyörű történet a testvéri szeretetről.

Forrás: InterCom

Elérkeztünk Tom Cruise filmjeit bemutató mini toplistánk első helyezettjéhez. Idézzük fel, mely filmek kerültek fel a listánkra. Az ötödik helyet a Vanília égbolt (Vanilla Sky, 2001), a negyediket a Collateral – A halál záloga (Collateral, 2004), a harmadikat a Valkűr (Valkyrie, 2008), a második helyet pedig a kétrészes Top Gun-sorozat szerezte meg. Mint mindig, ilyenkor, amikor egy-egy színész filmjeit bemutató sorozat végére érünk, meg kell emlékeznünk olyan alkotásokról is, amelyek sajnos kimaradtak az ötös listánkból. Minden bizonnyal helyet érdemelt volna a Kockázatos üzlet (Risky Business, 1983), A pénz színe (The Color of Money, 1986), a Koktél (Coctail, 1988), a Született július 4-én (Born on the Fourth of July), a Mint a villám (Days of Thunder, 1990), az Egy becsületbeli ügy (A Few Good Men, 1992), A cég (The Firm, 1993), Interjú a vámpírral (Interview with the Vampire, 1994), Jerry Maguire – A nagy hátraarc (Jerry Maguire, 1996), a Különvélemény (Minority Report, 2002), Az utolsó szamuráj (The Last Samurai, 2003) vagy a Feledés (Oblivion, 2013). Arról nem is beszélve, hogy Tom Cruise egyik legfontosabb alakítása, Ethan Hunt és így az egész Impossible Mission sorozat kimaradt a listánkról. Azonban mentségünkre szóljon, hogy készül majd egy külön része a Filmkép dossziénknak, ami kizárólag a nagy sorozatokról fog szólni, ott majd bizonyosan előkerülnek Cruise alakításai a legendás Ethan Hunt szerepében. Most azonban az első helyezett filmünk következik, ami nem is lehet más, mint a négy Oscar-díjat is bezsebelő igazi örökzöld, egy valódi klasszikus, az Esőember (Rain Man).

1. Esőember (1988) 

Az Esőember a nyolcvanas évek végének élő klasszikusa. Sokszor vetítik a televízió csatornák is, hiszen mindig garantált a nézettség, ha műsorra tűzik. A filmdrámát Barry Levinson rendezte, aki korábban olyan filmeket készített, mint az Aranyoskám (Tootsie,1982 – forgatókönyvíró), a Jó reggelt, Vietnam! (Good Morning, Vietnam, 1987), az Avalon (1990), Játékszerek (Toys, 1992), Zaklatás (Disclosure, 1994), Sleepers – Pokoli lecke (Sleepers, 1996) vagy a Fedőneve: Donnie Brasco (Donnie Brasco, 1996 – producer). 

Gyönyörű történet a testvéri szeretetről - Fotó: Intercom

A történet tulajdonképpen két ember személyes története, amely azonban szorosan összefonódik egymással, miután apjuk halála után, a végrendelet kapcsán kiderül, hogy testvérek. Igazi hollywoodi a sztori. Charlie Babbit (Tom Cruise) a vagány, aranyifjú teljesen ledöbben, amikor megtudja, hogy van egy autista, Savant-szindrómás bátyja, Raymond (Dustin Hoffman), aki egy intézetben él és bizony a mesés örökség jelentős része, mintegy hárommillió dollár őt illeti meg. Charlie ördögi tervet eszel ki, Raymond gyámjaként akarja megszerezni az örökség bátyját illető részét, mondván neki mivel beteg, úgy sincs rá szüksége. Raymondnak a betegsége miatt különös szokásai és tulajdonságai vannak, kívülről tudja Shakespeare összes művét, fél a repüléstől, este 11-kor mindig le kell feküdnie és zseniális fejszámoló. Közös útjuk során Charlie gyakran összetűzésbe keveredik Raymonddal, mert nagyon nehéz neki elviselni Raymond valóban nem mindennapi szokásait. Azonban Charlie napról napra egyre jobban megkedveli a testvérét, annyira, hogy kalandosra sikerült közös útjuk után, amikor el kell válniuk, már nem is érdekli a hozomány, csak az, hogy a testvére jól legyen és szeressék egymást.

Tom Cruise és Dustin Hoffman zseniális színészi játékával már-már művészi magasságokba emeli ezt a filmet, ami tulajdonképpen nem sokkal több alapból, mint egy jól megírt amerikai mozi, papírforma végkifejlettel. A film négy Oscar-szobrot szerzett meg: a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb eredeti forgatókönyv  és a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Dustin Hoffman kapta a főszereplőnek járó trófeát azért, mert káprázatosan hozta a szerethető, kedves autista Raymond szerepét, de Tom Cruise is remekelt a filmben. 

A nagy sikerű mozi alapján Terry Johnson írta és rendezte meg 2008-ban az azonos című színdarabját, amit a londoni West End Apolló Színházában mutattak be, Josh Hartnett és Adam Godley főszereplésével. Magyarországon 2010-ben a Belvárosi Színházban került színre a mű Anger Zsolt rendezésében, Kulka Jánossal és Nagy Ervinnel a főszerepben. 

A film érdekessége, hogy eredetileg Steven Spielberg rendezte volna, de éppen akkor forgatták az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (Indiana Jones and The Last Crusade) című filmet, így nem tudta vállalni az Esőembert. Sydney Pollack pedig más koncepcióban gondolkodott a filmmel kapcsolatban, nem egy road movie-t szeretett volna forgatni. Végül Spielberg átadta a filmhez készített jegyzeteit Barry Levinsonnak, aki boldogan vállalta a rendezést, jó döntésnek bizonyult. A főszerepet pedig, amit végül Dustin Hoffman alakított, Jack Nicholson és Robert De Niro is visszadobta, talán már bánják az akkori döntésüket. A filmbeli Raymond egy valós betegségben szenved. A Savant-szindrómás autisták többnyire különleges képességgel, tudással rendelkeznek. Agyuk vizuális rendszere lehetővé teszi például azt, hogy pár másodperc alatt memorizáljanak egy oldalnyi szöveget, megjegyezzenek számokat, kártyalapokat.

Az Esőember egy csodás film, ennyi évvel a bemutatása után is lebilincselő élményt nyújt. Nagyon jól mutatja azonban azt a színvonalesést, ami Hollywoodot jellemzi. Hiszen ma már nem készülnek ilyen színvonalú alkotások ebben a műfajban. Ma már egy ilyen film elsüllyedne a szirupos mázban vagy pedig a totális érdektelenségbe fulladna. Nagy öröm, hogy van az Esőember, mert a mai fiatalok legalább láthatnak olyan mozit is, ami még a régi Hollywood terméke, nem felszínes, lebutított és egydimenziós, mint a mai filmek. Arról nem is beszélve, hogy még a színészi alakításokban is gyönyörködhetnek, amit ma már csak elvétve tehetnek meg, mert a számítógépes hősök korát éljük a hús-vér karakterek helyett, és messengeren kommunikálunk az élő szó helyett. Tom Cruise filmjeit bemutató sorozatunk végére értünk, és az Esőemberrel úgy érzem, méltó helyre került a képzeletbeli aranyérem. 

Idővonal: Az Esőember című filmet 1988-ban mutatták be, abban az évben, amikor a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország kormánya létrehozta az Egyesített Biztonsági Tanácsot. A két kormány aláírta a francia–német dandár megalakításáról szóló szerződést is, Bihari Mihályt, Bíró Zoltánt, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót kizárták a Magyar Szocialista Munkáspártból,  Nagy Imre volt miniszterelnök kivégzésének 30. évfordulóján Párizsban, a Père-Lachaise temetőben felavatták Nagy Imre és mártírtársai jelképes síremlékét. Magyarországon független csoportok megemlékezést tartottak a Batthyány-örökmécsesnél, a körülbelül 200 fős tömeget a rendőrség erőszakkal feloszlatta, Brüsszelben Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár részt vett az Észak-atlanti Közgyűlés ülésszakán, ahova a NATO fennállása óta először hívtak meg a Varsói Szerződés egyik tagállamának hivatalos képviselőjét, Grósz Károly után Németh Miklós lett a miniszterelnök, a skóciai Lockerbie felett pokolgép robbant a Pan Am 103-as járatán. A terrorcselekménynek összesen 270 áldozata volt és Bartók Bélát újratemették Budapesten, a Farkasréti temetőben. - Wikipédia

A jövő héten folytatjuk tovább izgalmas utazásunkat a filmek csodálatos világába. Azonban az, hogy melyik kiváló színész filmjeivel érkezünk, az egyelőre legyen titok.

Borítókép: Charlie Babbit (Tom Cruise) és bátyja Raymond (Dustin Hoffman) - (Fotó: InterCom)