A mesék szerepét nem lehet eltúlozni. Bár sokan abban a hitben élnek, hogy a mesék csupán a gyerekek szórakoztatását szolgálják, és a felnőttkorban megismert, összetett történetek leegyszerűsített változatai, ennél nagyobbat nem is tévedhetnének.
Olyanok, mint mi, ezért válnak hőssé
A mesék ugyanis kultúránk továbbörökítésének alapvető eszközei. A jó mesék tartalmazzák mindazt a tudást és értékrendet, amit egy társadalom magáénak vall: a jó és rossz közti különbségtételt, az alapvető normákat, az emberi viselkedés szabályait és persze az elérendő célokat, vágyakat. Amikor mesélünk a gyerekeknek, szórakoztató formában a legfontosabbakat tanítjuk meg nekik: mit jelent jónak lenni? Hogyan kell viselkedni ahhoz, hogy jók legyünk? Mik a gonosz tulajdonságok, amiket el kell kerülnünk és amik ellen harcolnunk kell?
Megtanulhatjuk, hogyan bánjunk embertársainkkal; hogy vágyott céljainkhoz nem csak azáltal juthatunk közelebb, ha kitartóak vagyunk, ez önmagában kevés, mindig kellenek hozzá mások is.
A mesékben mindig jelen van a barátság és a szeretet, valamint a segítőkészség is. Egy jó mese nem tanít gyűlölködésre, sem önzésre: a legkedveltebb mesehőseink mindig szerethető figurák, gyakran kedves kisállatok, talán van egy-egy varázslatos tulajdonságuk is, de lelküket tekintve éppen olyanok, mint bármelyik ember: esendőek, nem tökéletesek.
