Helyette az esemény nyitófilmjére, Costa-Gavras Music Boxára ültem be, aminek meglepő módon még magyar címe sincs, pedig a magyar származású Joe Eszterhas forgatókönyvíró legszemélyesebb filmjéről van szó – budapesti helyszínek, magyar szereplők is feltűnnek benne, és utána könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy Sebestyén Mártát hallgatunk az autóban is. A Music Box-kópiára véletlenszerűen bukkantak rá Kanadában, onnan érkeztek most hozzánk, a vetítés után pedig Ráduly György már-már gyermeki lelkesedéssel dörzsölte a tenyerét:
Ezt is fel fogjuk újítani!
– mondta a fesztiváligazgató, a Magyar Nemzeti Filmarchívum elnöke. A filmmaratonnak egyfajta keretet adott, hogy Szabó István mozijával, A napfény ízével zárult, ami ugyancsak magyar sorstragédiákkal foglalkozik, s ami szintén nagy sztárokkal, nemzetközi koprodukcióban készült el, hathatós kanadai támogatással. Érdekes és egyben furcsa is, hogy a rólunk szóló történetek gyakran milyen kacifántos úton készülnek el, mint ahogyan az is, hogy
a magyarok tényleg mindig mindenhol ott vannak. főleg, ha filmklasszikusokról van szó.
Korábbi cikkeink a témában:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!