A hatalom gyűrűi több ezer évvel A Gyűrűk Ura történései előtt játszódik. Ebben az időszakban kapott ismét erőre Szauron, ekkor emelkedett fel, majd bukott el a númenori királyság, amelyet Tolkien egyébként Atlantisszal azonosított, és ekkor kovácsolták a sorozat címét adó hatalomgyűrűket is. A sorozatot készítő Patrick McKay–John D. Payne-páros a megvásárolt szerzői jogok értelmében kizárólag A Gyűrűk Urát, A hobbitot, illetve azok függelékeit használhatta a történet megírásához, a Másodkorról szóló konkrét történeteket tartalmazó Szilmarilokat, a Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről című műveket, illetve a Középfölde históriája óriási szöveggyűjteményt viszont nem.
A rajongók márpedig nem viccelnek: olyan fanatikusokról beszélünk, akik Norvégiában például, amikor nem tetszett nekik A Gyűrűk Ura fordítása, felgyújtották a fordító házát.
De vajon miben különbözik egy Tolkien-rajongó mondjuk Stephen King vagy Jane Austen kedvelőitől, akik szintén rengeteg adaptációt megéltek már? Honnan ez a vallásos hevület? Füzessy Tamás a Trónok harcára utal vissza: emlékszünk, néhány éve mekkora visszhangja volt az utolsó évad elrontott befejezésének, noha ott még könyv sem volt, amelyhez hasonlítani lehetett volna.
– E sok esetben fikciós környezetben működő, erőteljes történetek nem csupán olvasmányélményt adnak, hanem sokkal többet: érzelmi elköteleződést egy világ iránt, amely a klasszikus szépirodalomnál nem így működik. A tolkieni fikció sem egyszerűen fantasy, hanem mesterséges mítosz. A mítoszok célja, hogy univerzális útmutatást adjanak a közösségnek az életre, ezért ha az olvasó nem egyszerűen a felszíni történetszövést, hanem a mélyebb szálakat is érzékeli, akkor a mű mítoszként működik: világképet formál. Arra pedig jóval érzékenyebb lesz, ha ilyen hatású dologba nyúl bele valaki piszkos kézzel! A rajongói kör viszont sok esetben illúziókat is kerget. Tolkien az ötvenes években megírta műveit, majd körülbelül tíz-tizenöt éven belül népszerűvé vált. A hetvenes évektől már kultikusnak számított, és kinőtt belőle a modern fantasyirodalom. Az emberek aztán ehhez az irodalomhoz mérték magát Tolkient is, tehát olyan dolgokat is számonkérnek ma például a sorozat alkotóin, amilyeneket a szerző sosem vetett papírra – húzza alá a szakértő.
A színes bőrű szereplők miatti vita egy része Füzessy Tamás szerint gerjesztett.
A tolkieni leírások alapvetően a fő emberi hősök tekintetében fehér emberekről szólnak ugyan, hiszen Északnyugat-Európa mitológiájából merítenek, a történet szempontjából viszont a bőrszín sosem volt fontos Tolkiennél. Az elfogadásban a kutató szerint sokat segít, hogy a sorozat színes bőrű színészei egytől egyig nagyon jók. De hiába szánták rá egy kisebb ország éves GDP-jét, éppen az nem sugárzik A hatalom gyűrűiből, ami miatt milliók rajonganak Tolkien műveiért: a lélek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!