Rekordnézettséggel indult A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi című sorozat. Minden idők legdrágább szériája ráadásul már az első képkockák megjelenésétől kezdve célkeresztbe került. Vajon miért ilyen nehéz kivívni J. R. R. Tolkien híveinek elismerését, és miért vált ki ennyi indulatot egy mese? A dühös nézők ugyanis akcióba lendültek: a Metacritic médiakritikai honlapon a sorozat nézettségi mutatója 2,7 pont a tízből, a Rotten Tomatoeson 37 százalék: utóbbi felület ráadásul a lepontozásra válaszul letiltotta a filmsorozat értékeléseit. Volt, aki szerint az ötlettelen, és eltér a forrásanyagtól, mások a színes bőrű szereplők és a rövid hajú tündék miatt akadtak ki. A már korábban is woke-vírusról beszélő Elon Musk amerikai multimilliárdos egyenesen úgy fogalmazott:
Tolkien forog a sírjában, amiért a sorozat férfi karakterei egytől egyig gyengék, gyávák és bunkók, csak Galadriel, a női főszereplő bátor, okos és kedves.
Az alkotóknak persze nem volt könnyű dolguk. Tolkien műveinek óriási kultuszuk van, és rajongói a szokásosnál is kritikusabban viszonyulnak mindenhez, ami nem egyenesen a maximalista nyelvészprofesszortól származik. A filmes jogokat Tolkien már a hatvanas években eladta, ám vérszegény rajzfilmes próbálkozásokon túl senki nem mert hozzányúlni műveihez egészen a kilencvenes évek végéig: Peter Jackson A Gyűrűk Ura-trilógiáját ráadásul minden idők legjobb filmjei között tartják számon, amely a fanatikusok szeretetét is kivívta. Eltelt azonban húsz év, ez idő alatt pedig lezajlott a televíziós sorozatok forradalma, és berobbant a streamingőrület, így csak idő kérdése volt, hogy valaki nagyot merjen kockáztatni a még annál is nagyobb nyerés reményében.
Füzessy Tamás Tolkien-kutató, a Magyar Tolkien Társaság korábbi elnöke a Károli Gáspár Református Egyetemen tartott órái mellett szabadegyetemen is előad Tolkienről. Szerinte a filmeknél a nehézség abból adódott, hogy rajongói, valamint jogi elvárás, hogy egy adaptáció ne csak egyszerűen az alapkönyvekhez legyen hűséges, hanem az egész mitológiát is tükrözze, ha pedig a néző nem is ismeri például A szilmarilokat, akkor is érezze, hogy olyan világba csöppent, amely mögött mélyebb valóság van, amelynek A Gyűrűk Ura csak az egyik epizódja.
Az az elsődleges probléma Tolkien műveinek adaptálhatóságával, hogy sokkal tágabb kontextust kell értelmezni, ábrázolni őket, nem egyszerűen magát az írást átfogalmazni. A Gyűrűk Urán és A hobbiton kívül ráadásul Tolkien összes többi története lezáratlan. A befejezetlen szövegeknél ki kell következtetnünk, hogy vajon hogyan köthetők össze úgy, hogy a nagyobb egészt is figyelembe vegyük
– érvel a szakértő.
A hatalom gyűrűi több ezer évvel A Gyűrűk Ura történései előtt játszódik. Ebben az időszakban kapott ismét erőre Szauron, ekkor emelkedett fel, majd bukott el a númenori királyság, amelyet Tolkien egyébként Atlantisszal azonosított, és ekkor kovácsolták a sorozat címét adó hatalomgyűrűket is. A sorozatot készítő Patrick McKay–John D. Payne-páros a megvásárolt szerzői jogok értelmében kizárólag A Gyűrűk Urát, A hobbitot, illetve azok függelékeit használhatta a történet megírásához, a Másodkorról szóló konkrét történeteket tartalmazó Szilmarilokat, a Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről című műveket, illetve a Középfölde históriája óriási szöveggyűjteményt viszont nem.
A rajongók márpedig nem viccelnek: olyan fanatikusokról beszélünk, akik Norvégiában például, amikor nem tetszett nekik A Gyűrűk Ura fordítása, felgyújtották a fordító házát.
De vajon miben különbözik egy Tolkien-rajongó mondjuk Stephen King vagy Jane Austen kedvelőitől, akik szintén rengeteg adaptációt megéltek már? Honnan ez a vallásos hevület? Füzessy Tamás a Trónok harcára utal vissza: emlékszünk, néhány éve mekkora visszhangja volt az utolsó évad elrontott befejezésének, noha ott még könyv sem volt, amelyhez hasonlítani lehetett volna.
– E sok esetben fikciós környezetben működő, erőteljes történetek nem csupán olvasmányélményt adnak, hanem sokkal többet: érzelmi elköteleződést egy világ iránt, amely a klasszikus szépirodalomnál nem így működik. A tolkieni fikció sem egyszerűen fantasy, hanem mesterséges mítosz. A mítoszok célja, hogy univerzális útmutatást adjanak a közösségnek az életre, ezért ha az olvasó nem egyszerűen a felszíni történetszövést, hanem a mélyebb szálakat is érzékeli, akkor a mű mítoszként működik: világképet formál. Arra pedig jóval érzékenyebb lesz, ha ilyen hatású dologba nyúl bele valaki piszkos kézzel! A rajongói kör viszont sok esetben illúziókat is kerget. Tolkien az ötvenes években megírta műveit, majd körülbelül tíz-tizenöt éven belül népszerűvé vált. A hetvenes évektől már kultikusnak számított, és kinőtt belőle a modern fantasyirodalom. Az emberek aztán ehhez az irodalomhoz mérték magát Tolkient is, tehát olyan dolgokat is számonkérnek ma például a sorozat alkotóin, amilyeneket a szerző sosem vetett papírra – húzza alá a szakértő.
A színes bőrű szereplők miatti vita egy része Füzessy Tamás szerint gerjesztett.
A tolkieni leírások alapvetően a fő emberi hősök tekintetében fehér emberekről szólnak ugyan, hiszen Északnyugat-Európa mitológiájából merítenek, a történet szempontjából viszont a bőrszín sosem volt fontos Tolkiennél. Az elfogadásban a kutató szerint sokat segít, hogy a sorozat színes bőrű színészei egytől egyig nagyon jók. De hiába szánták rá egy kisebb ország éves GDP-jét, éppen az nem sugárzik A hatalom gyűrűiből, ami miatt milliók rajonganak Tolkien műveiért: a lélek.
– Egyszer megkérték Tolkient, hogy röviden foglalja össze, szerinte mi a művei lényege. Először nevetett, majd végül azt felelte: a halál.
A tolkieni művek egyik legfontosabb központi története a halál és a halhatatlanság kérdése. Az az érzés, hogyan tud szembesülni az ember a halál gondolatával, és milyen nézőpontjai vannak az elmúlásnak. Tolkien vallásos katolikus ember volt, a halálhoz való viszony szerinte egyfajta elfogadás, az emberi élet értelmének mélyebb igazolására irányul. Van, aki ezt elfogadja, és van, aki nem. A Gyűrűk Urának ezeket az életre, a morális tartás fontosságára vonatkozó részeit érdekes módon nagyon jól érzékelik azok is, akik nem keresztények, és azok is, akik igen. Maga a gondolat működik. Tolkien egyik legnagyobb zsenije az emberek ismerete: úgy csinál hitvédelmet, hogy valójában nem erőlteti: a kereszténység legmélyebb értékeit olyan köntösbe burkolja, amely mindenki számára elfogadhatóvá és elgondolkodtatóvá teszi azokat – összegez Füzessy Tamás. Amennyiben a legújabb adaptáció nem lesz is korszakalkotó mű, a legfiatalabb nemzedékek számára kiindulópont lehet, amelyből nemcsak Középfölde fantáziavilágát, de Tolkien könyveit is megismerhetik. Ez esetben máris megérte.
(A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi. Amerikai kalandfilmsorozat. Rendező: Wayne Yip, Juan Antonio Bayona, Charlotte Brandstrom. Forgalmazó: Amazon Prime Video)
Borítókép: Rajongók újrajátsszák A Gyűrűk Ura egyik jelenetét egy csehországi erdőben (Fotó: Getty Images)
