Rezeda Kázmér a bécsi Musikverein Aranytermében járt

Rezeda Kázmér minden újévkor a tévé előtt kuporogva, nagymama forró teáját szürcsölgetve nézte a Neujahrskonzertet, ott táncoltak most, s Rezeda Kázmér szemébe könny szökött.

Forrás: Szerényi Gábor rajza

S Byron Childe Haroldja búcsúzott:

Üdv, üdv! – hazámnak partja már / víz kékjén szürke folt, / az éji szél sír, zúg az ár, / a vad sirály sikolt. / Ott túl a nap most űlt el ép, / s mig űzzük őt nyomon, / zeng búcsuszóm felé s feléd: / jó éjt, szülőhonom!

Goethe parolázott még Madách Imrével, Thomas Mann pedig odasúgta Tolsztojnak: „Mélységes mély a múltnak kútja”. Az orosz pedig egyetértően bólintott. És szólt Johann Strauss Frisch heranja, s a gyorspolkára egyszer csak ott termett maga Európa. Leszállt Zeusz hátáról, ki bikaként, mégis óvatosan lépdelt be az Aranyterembe, s a szépséges Európa mosolyogva táncolt egyet az agg Bismarck kancellárral, s mosolygott mindenki, de nem gúnyosan vagy kárörvendőn, de nosztalgiával inkább.
De a legmeglepőbb csak ezután következett.

Mert hirtelen Rezeda Kázmér meglátta nagyszüleit, ott, az Aranyterem közepén, akik mosolyogva, egymás szemébe nézve, lassan, méltósággal keringőztek. Ők, akik életükben talán nem táncoltak soha, de mindig arról álmodtak, hogy egyszer ott ülhetnek az Aranyteremben, s tapsolhatnak a Radetzky-indulóra, melyet Willi­ Boskovsky vezényel őnekik. Két öreg magyar, akik átélték szinte az egész huszadik századot, s kiknek ereiben semennyi magyar vér sem csordogált, csak sváb és tót, így lehettek legmagyarabb magyarok, ők ketten, akiknél a kis Rezeda Kázmér minden újévkor a tévé előtt kuporogva, nagymama forró teáját szürcsölgetve nézte a Neujahrskonzertet, ott táncoltak most, s Rezeda Kázmér szemébe könny szökött. S ránézett akkor Rezeda Kázmér gyönyörűszép asszonyára, akinek szintén könnyes volt a szeme, mert ugyanazt látta, amit ő. Ezért volt éppen ő Rezeda Kázmér asszonya.
De akkor már a Radetzky-induló ment, s a karmester, Franz Welser-Möst értő szeretettel dirigálta a közönség tapsait, pedig a koncert előtti napon az osztrák közszolgálati televízió riportere azt a kérdést szegezte neki, miszerint „van-e még egyáltalán létjogosultsága az újévi koncertnek?”. S még azt is, hogy „nem kellene-e levenni a repertoárról a Radetzky-indulót most, amikor Ukrajnában háború van?”.

S Franz Welser-Möst nem vesztette el türelmét – ezt nagyon csodálta Rezeda Kázmér –, hanem bölcsen helyre tette azt a nyomorult bolsevikot, a koncert végén pedig ott, a Musikverein Aranytermében, a Radetzky-induló előtt így kívánt boldog új évet a világnak Nietzschét­ idézve:

Zene nélkül az élet hiba lenne.

És Rezeda Kázmér arra gondolt akkor, hogy Európát nem lehet eltörölni mégsem. Pedig sokan megpróbálták már. És nem sikerült soha senkinek. Ezeknek sem fog. Hiszen Rezeda Kázmér nagyszülei ott keringőztek az Aranyteremben, ahová Rezeda Kázmér eljutott helyettük is.
Boldog új évet, Európa. Isten hozott, 2023.

Borítókép: Szerényi Gábor rajza