Mi a jó házasság titka és milyen problémák vezetnek váláshoz?

Milyen problémák vezetnek a házasság megromlásához, és melyek azok a tényezők, amelyek hozzájárulnak a kapcsolat tartósságához? A Kopp Mária­ Intézet a Népesedésért és a Családokért feltáró kutatást végzett a házasság és a válás témakörében. Szeder Réka Puncsapuk című riportkönyve és Bedő Imre Férfiak Klubjában végzett munkája pedig életközeli helyzetek elemzésével visz közelebb a válaszhoz.

Forrás: Szerényi Gábor rajza

Bedő Imre szerint is rontja a gyerekvállalási hajlandóságot a válástól való félelem, hiszen senki nem akar úgy gyereket, hogy majd ott kell hagyni. Akkor születnek gyerekek, ha az emberek azt hiszik, hogy ők nem fognak elválni. Előttünk az óriási feladat, hogy egy nemzedéknek visszaadjuk a hitet a holtig tartó házasságban.
Szeder Réka riportkönyve rámutat, itt az ideje újra felépíteni egy olyan férfiidentitást, mely vonzóbb a nők számára, de nem anyagi alapokon áll. A Férfiak Klubjának, melyet 2013-ban Bedő Imre indított el, ez az egyik célkitűzése.

Ő a két nem közötti disszonancia okaként három fő tényezőt jelöl meg. Az első ok a jó minta hiánya. Egyre többen válnak el a mintaszemélyiségek közül, majd ahelyett, hogy a válásuk tanulságát tárnák az emberek elé, önigazoló magyarázkodásba bonyolódnak, a modern kor szokásaira hivatkozva mentik fel magukat. Ezt a felmentést azok a pszichológusok, írók, médiaorgánumok is táplálják, akik és amelyek az áldozati szerepbe helyezkedő emberekből élnek. Ha ezek a médiumok a felelősségvállalást hangsúlyoznák, akkor kevesebb esélyük lenne a piacon. 

A jelenség oda vezet, hogy hiányzik az az összefogás az elváltak és nem elváltak, a nemzedékek között, hogy mindenki tanulhasson a negatív példákból. A szülők a válásuk tényét csak úgy „otthagyják”, a gyerekek pedig rettegnek, hogy ők is hasonló sorsra jutnak.

A második ok az, hogy sem a férfiaknak, sem a nőknek nem sikerül felnőtté válni. A megküzdési képesség olyan csekély, hogy a házasság az első problémánál elvérzik, mely általában az első gyerek megszületésekor jelentkezik, vagy ezt a problémát hurcolják a gyerek kisiskolás koráig, és akkor válnak. A nehézségek persze pozitív kimenetellel is járhatnak. Rájöhetünk, nagyon alacsony a léc, hogy mit gondolunk tűrhetetlennek és megoldhatatlannak manapság. Akik azonban együtt átmennek egy-két ilyen megpróbáltatáson, azok már átmennek tizenkettőn is.

A harmadik ok az, hogy manapság nem a család élére nevelik a férfit, hanem a munkahelyre, holott a család a férfi életének értelme, fejtegeti Bedő: „Nem a nő életének ad értelmet a család, hanem a férfi életének ad biztos célt az, hogy ő örökítheti a vérvonalát és az ő utódja lesz életképes. Életet adni pedig csak a nővel közösen tud. Az élet továbbadásában, a nevelésben való kiteljesedés minden férfi számára igazi lehetőség, ellentétben a soha nem elég és a soha nem eléggé becsült anyagi sikerrel. Az a fiú, akit erre nem készítenek fel, valójában nem választ, hanem csak sodródik egy anyatípusú nő mellé, és magánéleti teljesítmény híján az önbecsülése és a megbecsültsége is kevés.” Bedő is, mint Szeder, látja a különbséget a két nem között felkészültség tekintetében. A nő a kész helyzetben többnyire ösztönösen beleáll az anyaszerepbe, míg a fiúk esetében a városi életmódunk miatt a család élére való tudatos nevelés, felkészülés, a férfivá válás kikerült a látómezőből. Nem pusztán arról van szó, hogy a férfi tartsa el a családot, hiszen a férfi és a nő munkájára és keresetére is szükség van.

Bedő megoldást is javasol. Ha megértjük, hogy miért működött jól az a családi rendszer, ahol a férfi igazi családfő, és azt is, hogy már nincsenek hagyományok, melyek erre a pályára kényszerítsék a fiúkat, akkor felfogjuk, hogy ma csak akarattal, szándékosan vállalhatjuk azt, hogy családi elköteleződésre, felelősségvállalásra, azaz férfivé válásra neveljük a fiúkat. 

Egyik nem sincs könnyű helyzetben a nemi szerepek tekintetében, hiszen mintha magunknak kellene feltalálni, milyen a nő, és milyen a férfi. Megkönnyíti ezt, hogy vannak biológiai és hagyománybeli fogódzók, megnehezíti, hogy néhány évtizede erőre kapott az az áramlat, mely a nőt és férfit vetélytársként értelmezi. A férfiaknak most azt üzeni a világ, hogy nincsen rájuk szükség, hiszen a nők mindent meg tudnak csinálni vagy meg tudnak venni egyedül is. 

Ez a buta érvelés azonban elfedi, hogy a két nem aligha anyagi szempontból, hanem az élet továbbadása szempontjából szorul egymásra. Csak együtt adhatják tovább azt a női-férfi szövetség- és családi mintát, melyet minden nemzedéknek meg kell kapnia, különben az emberiség kipusztul. Ehhez persze, ahelyett, hogy a másik nemre mutogatunk, a saját házunk táján kell söprögetni, és már ez is előrevisz. Mert „mindent, amit a férfiak magukért tesznek, azt a nőkért is teszik”.

Borítókép: Szerényi Gábor rajza