Napjainkban Csajkovszkij meg az általa alkotott 6. „Patetikus” szimfónia a putyini propaganda részét képezi, az orosz nép pedig a kollektív bűnösség vádjával néz szembe. A felvilágosult, progresszív Nyugat lecsap mindenre, ami orosz, legyen az egy ma élő sportoló, művész vagy épp több száz éve született zeneszerző.
A vérre szomjazó liberális kommentelők pedig felállva tapsolnak az eltörlés kultúrájának.
Egészen döbbenetes dolgok történnek, annyira, hogy az ember ezeket a híreket olvasva nem is hisz a szemének, hiszen minden ilyen információ olyan abszurdnak tűnik, mintha valami gonosz manó megtrollkodta volna a szerkesztőségeket. Aztán, miután több forrást is ellenőriz, és szembesül azzal, hogy a hír tényleg valóságos, szomorúan a kezébe temeti az arcát, így ül hosszú percekig, majd az égre néz és nagyot sóhajt.
Én is így tettem, mikor elém került a Bournemouthi Szimfonikus Zenekar február 24-i délnyugat-angliai exeteri koncertjéről szóló beszámoló.
A zenekart Madaras Gergely, a Liège-i Királyi Filharmonikusok zeneigazgatója vezényelte, és egészen addig minden a szokásos medrében folyt – a zenészek játszottak, a közönség pedig élvezte a muzsikát –, míg a produkció el nem érkezett a szünethez, amikor is a csendet hangos vita zaja zavarta meg.
Most tessenek leülni, és jó erősen megkapaszkodni valami lelkiismeretesen rögzített tárgyba, ugyanis a veszekedés amiatt tört ki, hogy a programban Csajkovszkij egyik közkedvelt műve, a 6. „Patetikus” szimfónia következett volna.
A közönség egyik része annyira felháborodott azon, hogy az 1840-ben született orosz zeneszerző (az egyetemes zenetörténet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb alakja) művét kellene meghallgatnia, hogy az effajta komolyzenei koncertekre a legkevésbé sem jellemző hangos elégedetlenkedésbe tört ki.
Az ok nyilván a háború, és az ukrán–amerikai propaganda volt, ez utóbbi olyan magas fordulatszámon pörög, hogy teljesen megbolondította az embereket, például biztos forrásból tudom, hogy egy itt élő orosz, egyébként női balettmestert több fővárosi étteremben sem voltak hajlandók kiszolgálni. A hölgy azt mondta; szabályosan retteg, nem mer az anyanyelvén megszólalni, mert már olyan is megesett vele, hogy amikor egy alkalommal így tett az utcán, hangos és durva beszólások elszenvedőjévé vált.