Bőrdzseki és mamusz

Kudarcot vallott Jakab Péternek a Gyurcsány által rárótt küldetése, vagyis hogy szállítsa a jobboldali szavazókat a szivárványkoalícióba. Immár teljesen felesleges melósként parádézva mórikálnia magát a megszokott bőrdzsekijében, ám a Jobbik-elnök ezt nem érzékeli. Azt gondolja, hogy a rá irányuló figyelem több volt annál, mint amiben egy udvari bolondot szokás részesíteni, és továbbra is ragaszkodik a csörgősipkájához. Végül is csak nyolcszázezer, főleg egykori jobbikos szavazó döntött úgy, hogy nem adja a baloldali összefogásra a voksát. Az sem zavarja Jakabot, hogy egyetlen egyéni mandátumot sem nyertek, vagyis pontosan néggyel kevesebbet, mint a mérhetetlen Párbeszéd.

További Poszt-trauma híreink

Itt a lehetőség, hogy Gyurcsány leszámoljon az LMP-vel

Ráadásul a Karácsony-pártnak majdnem annyi képviselője (hét) ülhet be a parlamentbe, mint a Jobbiknak (kilenc). A lemondás – a baloldalon már megszokott módon – fel sem merült: amikor Jakabot arról kérdezték, hogy hajlandó-e vállalni a precedens nélküli fiaskó következményeit, szemét kimeresztve, rekedten krahácsolva Márki-Zayt és a körülményeket kezdte hibáztatni. Utóbbi hozzáállása is megér egy misét, de legalább nincs pártja, és úgy tűnik, hogy Hódmezővásárhelyre visszahúzódva kivonul az országos politikából.

Jakab makacs maradni akarása persze érthető. Érthető, ha valaki gengszterfilmekből vett klisék alapján tekint a politikára, és pártpénzekben, kimaxolt költségtérítésekben, valamint a meghódított titkárnők számában határozza meg a céljait és a sikert. Márpedig Jakab pont ezt csinálja. Míg parizer- és paprikáskrumpli-evéssel azt próbálja elhitetni a szavazóival, ő is egy hétköznapi ember, addig egy „munkalakásban” mutogatta a bélyeggyűjteményét a mamuszos mindenesnőjének, aki titokzatoskodva azt nyilatkozza a sajtónak, hogy ő szervezi meg „Péternek a napi menetet”. De ezt a szemléletet tükrözi a párttársaktól behajtott születésnapi arany karóra vagy az Újbudán kiügyeskedett családi ingatlanbirodalom is.

Ez a mentalitás jellemzően erős cinizmussal, az emberek lenézésével párosul, s időnként Jakab ki is mutatta, mit is gondol a szavazóiról. Emlékezetes, hogyan fújtatott és forgatta a szemét, amikor egy nővér odament hozzá egy fórumon, és ölelgetni kezdte. De az is mély nyomot hagyhatott az időközben elpártolt Jobbik-szavazókban, hogy a melósok hőse szerepében tetszelgő Jakab miként ordította le egy munkagépkezelő fejét, amiért az az ő sajtótájékoztatója közelében merészelt dolgozni.

További Poszt-trauma híreink

Árulástörténet

Lassan azonban Gyurcsány bohócának is egyértelművé válik, hogy vége az öntetszelgő mellveregetésnek, s a rossz emlékű parizerügynökösködés után csak remélheti, hogy újból valamilyen testhez illő szerepet talál ki neki a főnök. Például Fletó rákospalotai lángosozó fórumain szolgálhatná támasztékként a DK-vezért.

Borítókép: Jakab Péter, a Jobbik elnöke beszédet mond az Egységben Magyarországért nagygyűlésén Budapesten (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!