Eddig sem volt könnyű eligazodni Márki-Zay Péter önellentmondásoktól hemzsegő, óráról órára megváltoztatott kijelentésein (emlékezhetünk: még a saját évértékelő beszédének időpontját sem volt képes megjegyezni, egyetlen műsorban négyféle napot jelölt meg, ahogy az ukrán elnök nevével is hadilábon állt), de a bukott baloldali miniszterelnök-jelölt azon túlmenően, hogy az eddigi példaképeinek megfelelően még gratulálni sem volt képes a győzteseknek, újabb történelmi hazugságot vágott azoknak az érdeklődőknek a szemébe, akik kíváncsiak voltak és végignézték az öngyilkos politikai kamikaze-akció (értsd: a baloldali kormányfő-jelölt kampánya) végvonaglását.
A választás végeredményének tudatában politikai értelemben szánalmasan és szövetségesei által galád módon magára hagyott Márki-Zay Péter azt ecsetelgette: „a történelem tanulsága, hogy Milošević is népszerű volt, amikor a NATO bombázta, és Hitler is kétharmados többséget szerzett volna 1945-ben Németországban, amikor Berlin körbe volt véve.”
Ezzel a náci Harmadik Birodalommal kapcsolatos kijelentéssel azonban van egy „apró” hiba. Történelmi tény ugyanis, hogy amikor 1945 áprilisában bezárult a gyűrű Berlin körül, a Wehrmacht katonáinak jelentős része már dezertált vagy hadifogságban volt, a hadsereg számos egysége pedig felmorzsolódott, így Hitlert sokszor még a saját katonái sem tartották alkalmasnak arra, hogy világuralmi vágyálmait megvalósítsa, de már arra sem, hogy megvédje hazáját. Nem is tudta sokáig a 12-13 éves gyerekekkel jócskán megtűzdelt katonaságával feltartóztatni a szövetségeseket, esélyük sem volt, de erről már az 1943. február 2-i sztálingrádi fegyverletétel óta egyre inkább meggyőződhetett.
