Felhévizy Félix, kihasználva, hogy volt pár nap pihenője, kényelmesen elhelyezkedett kedvenc foteljában és a YouTube-on böngészgetett. Elsősorban régi kabaréjeleneteket keresett, mert nagyon szerette ezeket a vidám történeteket. Talált is számos remek, klasszikus jelenetet, villámtréfát a Telepódium vagy éppen a Szeszélyes évszakok kínálatából. Például Nagy Bandó András több remek jelenete is megtalálható az interneten. A humorista írt néhány kitűnő történetet, ezt mindenképpen el kell ismerni, annak ellenére, hogy véresszájú baloldali hőzöngő lett belőle.
A hírlapíró az utóbbi időben már nem is követte a balos médiában a különböző haknijait, ahol rendre nagyon csúnyán beleszállt a kormányba, sokszor visszataszító, személyeskedő stílusban. Pont azért, mert már nagyon sok volt, amit csinált. Elvetette azt a bizonyos sulykot. Most azonban Félix egy érdekes írására lett figyelmes a Magyar Hang oldalán. Azért keltette fel az érdeklődését ez a cikk, mert a választási győzelem óta nagyon foglalkoztatja az a kérdés, hogy mi lesz, mi várható a baloldalon. Nagy Bandó András publicisztikája pedig éppen erről szólt, az volt a címe, hogy Szétesett összefogók. Íme egy hosszabb gondolat az írásból:
„Mit tegyen az a közel kétmillió magyar ember, aki a változásra voksolt, és ehelyett megkapta az immár örökösnek látszó változatlanságot? Akár a győztes, a vesztes oldalon is ugyanazt szerették volna: maguk előtt tudni-látni valakit (ez egyszer már/ most valakiket), akit érdemes követni, akiért érdemes akarni, lépni, tenni, akiben látni a változás reményét, a változtatás vágyát és akarását. Ez így kissé patetikus, de akkor is igaz. Ami borítja az egészet, az a változást akarók sokfélesége, hiszen még a változást se egyféleképp akarták, ha tetszik: akartuk. Jó találmány volt az előválasztás, de rossz ötlet volt az ünneplés a végén. A futamgyőzelem diadalünneppé vált, sokan érezték úgy, hogy igen, most sikerülni fog. Akik láttak már versenyző kajakozókat, emlékezhetnek rá: nem a kajak orrára figyelnek, hanem a mellettük evező ellenfeleikre. Abból tudják, mit kell tenniük a győzelemért. Esetünkben az ellenfél állva hagyta őket. Hogy kiket? A sokféléket. Mert hiába fogták meg és emelték magasba egymás kezét, más-más gittet rágtak. Ők is és híveik is. […]”
Nagy Bandó András azon siránkozik, hogy amíg ilyen széttöredezett, több pártból álló a baloldali ellenzék, addig gyakorlatilag nincs esélyük legyőzni a kormánypártokat. Annak ellenére írja ezt, hogy ezen a választáson bizony összeállt valamennyi baloldali formáció és így is csúfos vereséget szenvedtek. Az tisztán látszik, hogy a választás győztese a baloldalon Gyurcsány Ferenc. Neki pedig az az érdeke, hogy egy nagy közös párttá gyúrja a kis baloldali pártokat. Ebbe az irányba kezdenek mozogni a baloldali megmondóemberek is. Ezért volt érdekes Nagy Bandó cikke, mert elkezdődött a lassú bevezetése, adagolása ennek a vágyott Gyurcsány-modellnek. Nagy Bandót is zsebre vágta az őszödi Böszme. A nagy terv első lépése a DK-vezértől az „önzetlen” segítségnyújtás.
