Máté Gábor hosszú interjút adott a baloldallal, így a színházával mindig módfelett barátságos Népszavának, a most épp ellenzéki újságnak. (Ha a szocik vezetik az országot, a lap azonnal kormánypárti lesz.)
Ami azért is lehet módfelett furcsa a nemzetközi baloldal számára, mert ők úgy tudják, hogy Magyarországon a sajtószabadság nagyjából 2010 óta havonta, de inkább hetente meg szokott szűnni, a kormánykritikus értelmiség színe-java pedig minden pozíciójától megfosztva egy ablaktalan zárka magányában szomorkodik. Ehhez képest a Katona József Színház igazgatója egy balliberális, ellenzéki napilapnak nyilatkozik, sértetten panaszkodik, illetve boldogan büszkélkedik.
Ahogy épp viszi a flow.
A direktor urat amúgy az azóta leváltott, jobboldali Tarlós István nevezte ki, és támogatta úgy a színházat és a társulatot, hogy az egyik legsikeresebb pesti színház maradhasson, a gyengébbek, a liberálisok kedvéért: az intézmény hosszú éveken keresztül működhetett akképpen, hogy a fenntartója, tehát a főváros kormánypárti volt. Máténak egyetlen haja szála sem görbült meg ezen időszak alatt, ellenben a színházában mindenféle retorzió nélkül készülhettek az újabb és újabb ballib identitáspolitikai és kormánykritikus harcok részét képező – néha valóban kimondottan színvonalas – produktumok. Az igazgató úr ezt az egészen apró kis részletet valamiért minden alkalommal hajlamos kifelejteni soron következő nyilatkozataiból.
Most is. Hiába, egy szórakozott művészről beszélünk.
Ahogyan azt sem szokta megemlíteni, hogy szerény személye a diktatúra által fenntartott egyetem egyik legbefolyásosabb oktatója volt, egyesek szerint de facto igazgatója, irányítója is egyben, a Katona alkalmazottjai pedig mind a szakma, mind a tények alapján meglehetősen felülreprezentáltak voltak a Színház és Filmművészeti Egyetem tanárai között.