időjárás -1°C Adél 2023. január 29.
logo

Remélem, hogy Pankotai Lili elveszíti a pert

Bácskai Balázs
2023.01.23. 14:40 2023.01.24. 08:31
Remélem, hogy Pankotai Lili elveszíti a pert

Mielőtt beleugranánk fő témánkba, egy kis kitérő: mindig szórakoztatnak a világgal kapcsolatos megfejtések a balliberális médiában. Kissé ugyan kiszámíthatóak, de még mindig nagyon kreatívak tudnak lenni, különösen akkor, ha jobboldali politikusokról van szó, de leginkább, ha Orbán Viktor szavait kell félreérteni, félreértelmezni. Ha a kormányfő azt mondja valahol, hogy a „magyar ember szereti a gulyást”, akkor biztosak lehetünk benne, hogy mondjuk a Népszava Vélemény rovatában elsül egy billentyűzet, és az lesz a produktum, hogy „akkor tehát a miniszterelnök szerint aki nem szereti a gulyást, az hazaáruló”. Néha az az érzésem támad, hogy a kormányfő már rá is játszik erre. Példának okáért azt lehetne gondolni, hogy a balliberális értelmiség és az újságírók már csak nem lesznek olyan hülyék, hogy „nácizmussal” vádolják meg Orbán Viktort, aki Izrael és Benjamin Netanjahu egyik legfontosabb európai szövetségese. Aztán jön egy tusványosi beszéd, és balliberális barátaink önként állnak sorba, hogy hülyét csináljanak magukból.

Itt kapcsolódik be a sztoriba Pankotai Lili, aki egy szokatlanul meleg őszi napon azzal kezdte úgynevezett szlemjét az összegyűlt kisebb tömeg előtt: – Csütörtök van. Épp olyan, mint az összes többi a többi közül. Meg mertem kérdezni a „keresztény-konzervatív, az apa férfi, az anya nő” iskolámban, hogy „Tanárnő! Mégis mi a véleménye a tüntetésekről? 

 

Mert tényleg érzem a szomszéd nyomást a mi magunk hátán is, hogy a 12 éves Putyin-barátságunk mehet a kukába, de mi mégse hagyjuk, mert a rezsiár fontosabb mint Európa, most is…” Minderről kevesebb szó esett volna, ha az iskolája nem határolódik el diákjának beszédétől, méghozzá úgy, hogy pontosan azóta sem tudjuk, hogy mivel volt problémája az intézménynek. Ez pedig ismét teret adott balliberális barátaink kitekert világértelmezésének, amely ezúttal a beszédben elhangzott káromkodásban találta meg okozatot.

 

Pedig biztos, hogy sokunknak megütötte a fülét, hogy az ifjú hölgy azzal kezdte első, nagyobb nyilvánosság előtti felszólalását, hogy szétsavazta iskoláját, tanárait, társait és azok értékrendjét.

 

Nézzük ezt sorban! A kifejezés, hogy „az apa férfi, az anya nő iskolám” nem értéksemleges megállapítás, két jelentés is társulhat hozzá a balliberális közegben. Az első úgy hangzik, hogy „minek mondunk ki és írunk bele az alkotmányba nyilvánvaló dolgokat?”; a másik értelmezés – ami ellentmond az elsőnek, de az ilyesmi nem szokta zavarni liberális barátainkat –, hogy ez az „apa férfi, anya nő” dolog rég meghaladott. Ódivatú. Ma a terhes férfiak korát éljük. És persze ráadásul mindez egy marginális probléma. (Aki amúgy ez utóbbit gondolja, az nézze meg 2023. január végén, hogy éppen mi a legfontosabb belpolitikai téma az Egyesült Királyságban. Angolul ide és ide kattintva tudja elolvasni.)

Aztán itt a hajánál fogva iderángatott „12 éves Putyin-barátság”, amiről minden kompetens, a magyar politikát ismerő ember rögtön tudja, hogy nem tizenkettő, hanem legalább húszéves. De szélesebb értelemben 1994 óta minden kormány – kivétel az 1998 és 2002 közötti első Orbán-kormány – oroszbarát külpolitikát folytatott. A tárgyi tévedéstől eltekintve ez egy utalás arra, hogy az ilyen jobboldali, keresztény-konzervatív, satöbbi emberek biztosan élvezettel nézik az ukrán civilek bombázását. Mert ők ilyenek, tudjuk – kacsint össze Pankotai a közönségével. (Szerintem meg nem, amit a Századvég kutatása is alátámaszt.)

A baloldali sajtó szerint persze biztosan az volt a baj, hogy káromkodott… Aztán Pankotai Lili interjúiból az derült ki, hogy ő maga úgy érzékelte: hétfőn bement a suliba, és először semmit vagy csak némi távolságtartást tapasztalt, majd pedig elüldözték az iskolából. Éppen ezért – valószínűleg nem saját elhatározásából – a liberális Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével pert indít a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma ellen.

 

Remélem, hogy elveszíti ezt a pert, mert ez fontos tanulsággal szolgálna neki.

 

Méghozzá azzal, hogy ha mások kárára élünk a véleménynyilvánítás jogával, akkor annak igenis következményei vannak. Hogy nemcsak jogaink vannak, hanem felelősségünk is. Ha valaki elküld a fenébe egy közösséget, amellyel eltölt négy évet jóban és rosszban, akkor ne csodálkozzon, hogy azon a helyen nem látják szívesen. Márpedig Pankotai saját szavai szerint is ennyi és csupán ennyi történt. Nem csapták ki, nem kapott intőt, nem kapott büntetést. De nem látták szívesen. Mindez pedig abszolút érthető.

Borítókép: Pankotai Lili (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.