Nincs túl jó véleménnyel a magyar egyetemistákról a HVG-s Tóta W. Árpád. Sőt. Rögtön a „kalandozó” magyarok, a fideszesek és a papok után következnek Árpád kártékonysági listáján, már amennyire legfrissebb, az Erasmus-ügyet boncolgató írásából ezt kisilabizáltam. Idézet a korszakos szövegből: „Hiányzik nekik [mármint szegény Európának], hogy talajrészeg vademberek végighányják az évszázados platánsoraikat torokhangon buzizva? Elég nekik, amit a futballmérkőzések hoznak magukkal, semmi szükség arra, hogy az Erasmus is trollokat importáljon.”
Hát hoppá! Biztos, hogy magyar egyetemisták a vademberek? Biztos, hogy ők buziznak, és nem a baloldal miniszterelnök-jelöltje, aki lajstromozta is őket? Nem a baloldal kampányol ereszcsatornákkal? Na ugye.
Szerintem valaki rossz sorvezetőt rakhatott Tóta elé. Tudniillik a fősodratú, tehát kívánatos brüsszeli irányvonal (amelytől szerzőnk sosem szokott eltérni) az, hogy a Fidesz, illetve személyesen Orbán tehet Európa minden bújáról-bajáról: migrációról, az LMBTQ-sok szenvedéséről (amiért kiűzte őket az óvodákból), háborúról (ő robbantotta ki Vlagyimirral kéz a kézben) – és legújabban az Erasmus-balhéról is. Erre érkezik a HVG publicistája és Orbán helyett megpöködi a magyar egyetemistákat. Normális?
A magyar marxista gyorstalpaló, a foxi-maxi tanulói sem voltak célpontjai az agyelszívásnak. Mire mennének most a magyar ösztöndíjassal, akit ugyan maga a miniszter asszony javasolt kiküldetésre, de nem hajlandó tudomásul venni, hogy vannak homoszexuális állatok?
– folytatja epeömlését a HVG-s. Tehát a magyar ösztöndíjas alapvetően hülye. A másik lehetőség (szerintem), hogy ösztöndíjasaink nem, csupán Árpád hülye. Erre utal, hogy ösztöndíjasainkért kapkodnak bárhol a világon, Árpádért (és Modern képmeséiért) viszont legfeljebb a Feri, azzal meg mostanában nem sokat ér.
Tökéletesen érthető az immunreakció. Magyarországon a tudományt, az egyetemi életet éppen maga alá gyűri a politika, és innentől nem működhet tudományként. Magyarságot kell kutatnia és teremtéselméletet
– bölcselkedik Árpád. Eszerint mást nem is lehet tanulni, csak e kettőt, s ha mást szeretnél, Orbán az orrodra koppint. Amúgy miért fáj emberünknek, ha valaki a nemzete történelméről tanul? Mi ebben a megvetendő, gúnyolandó? Rejtély. Ám nem kell leereszkednünk Árpádhoz a ciszternaszintre, elég olykor lepillantani.
A HVG publicistája két lehetőséget lát. Vagy csinálunk magyar tudományt, ahogy a Harmadik Birodalom csinált német fizikát, még ha az rosszabb is lett, mint a „zsidó fizika”. (Hogy jön ez ide? Ne kérdezzék.) A másik eshetőség, hogy eltakarodnak az egyetemek környékéről a „kártékony élősködők”, akik szerinte a fideszes politikusok. Ám a személycserék itt már elégtelenek lesznek – teszi hozzá a szerző –, mivel Európa roppant gyanakvóvá vált.
Nem, az természetesen meg sem fordul Árpádunk buksi fejében, hogy az ő Szeplőtelen Uniója esetleg nem gyanakvó, csupán egy ócska, aljas, kettős mércét alkalmazó, terrorista birodalom, amely zsarolással és maffiamódszerekkel próbálja megbuktatni azokat a kormányokat, amelyek nem tapsolnak ritmusra és elég hangosan. Nem, az föl sem vetődhet a kobakjában, hogy bármikor, bármiben ne Brüsszelnek legyen igaza a magyar kormánnyal szemben. Mindig ők a jók, mi pedig a rosszak: legyen szó migrációról, óvodai homoszexuális-propagandáról, Erasmusról.
Az sem üt szöget a fejében, tesz rá, hogy ájulásig csodált Nyugat-Európájában alapjáraton tele vannak az egyetemek politikusokkal Németországtól Észtországig – hiába. A HVG-s publicista és haverjai csak nyomják tovább, mint süket a csengőt. Tényekkel, nyugati politikusok lajstromával hiába is fárasztjuk őkelmét.
Azt is kéri az ő egyetlen Európájától: ne etesse a magyarokat, ellenben tanuljon és okosodjon nélkülünk, amíg ők (mármint Árpiék) úrrá nem lesznek Orbánékon, s akkor majd visszatérünk Brüsszel szerető anyaölébe. Így-így. Tóta ódát írt az ő édes Európájához. Gyomor kell hozzá. Egy minősített hazaárulás a végére is jut. Azt kívánja, inkább „tisztességes holland tudósok kapják meg azt a pénzt, amit nálunk miniszterek osztogatnának el”. Inkább hollandok, mint mi, magyarok. Olyan ocsmány, büdös mélységek ezek, ahová lenézni is fáj – Árpád viszont nem néz le, ő ott tartózkodik huzamosabb ideje. Onnan próbál folyton fölköpködni ránk, csak sajnos a gravitációval nem számol.
Borítókép: Tóta W. Árpád (Fotó: Blogstar.hu)
