Azonban a genderpropagandát zászlajukra tűző techcégek feltehetően nagyon is jól tudják, mit akarnak elérni. Ugyanis a globális progresszív hálózatok eredendően természet nélküli, szabadon alakítható létformaként tekintenek az emberre, akinek a legfőbb feladata, hogy szófogadóan fogyasszon, és kövesse a termékkapcsolásként kínált ideológiai trendeket. 

Ha a szivárványos zászló a divat, azért lelkesedjenek, ha a meccsek előtti térdeplés, akkor azért. Most éppen a transzgender mozgalom iránt folyik az érzékenyítés, lehet, hogy holnap már a félpedofil efebofilok lesznek a nagy közösségi platformok líblingjei.

A fiatalok összezavarásán, elbizonytalanításán kívül mi más célja lehet annak, hogy egy milliárdok által használt platformon egy olyan törpe kisebbséget népszerűsítenek gőzerővel, amelynek a különböző irányzatai között számos szélsőséges mozgalom található, s maga a nemátalakítás intézménye is egyre megosztóbb? 

Tömegével derül fény olyan esetekre, amikor a megcsonkított emberek megbánták, hogy alávetették magukat a brutális eljárásnak, s nem kevés ilyen ügy végződött öngyilkossággal. Miért kell tehát egy szánandó, nyomorult – és rendkívül ritkán előforduló – élethelyzetet belefűzni a tinédzserek mindennapi gondolkodásába, sőt vonzóvá tenni a számukra?

Kutatások támasztják alá például, hogy az ismertebb emberek öngyilkosságának a híre szuicid hullámot indíthat be a társadalomban, részben attól függően, hogy az esetet miként tálalják a médiában. Kérdés, hogy a transzgenderizmus – és a velejáró öncsonkító vágyak – terjedése ellen nem kellene-e éppen a lehető legerősebb megelőző intézkedéseket tenni, hogy legalább a különféle képernyőkről ne érje ilyen destruktív hatás azokat a fiatalokat, akikben nem lappangott már eleve ez a sorscsapás.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pesti Tamás PT Fejér Megyei Hírlap)

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!