Itt és most kell befejezni!

A magyar Hámori Luca második mérkőzésén legyőzte ausztrál ellenfelét, így a negyeddöntőben folytathatja az ökölvívó küzdelmeket. Ez eddig örömhír, annak ellenére is, hogy az én számomra továbbra is rendkívül idegen a női ökölvívás, valamint a női súlyemelés. De ha már van ilyen, lett ilyen, hát mit csináljunk, szurkoljunk tiszta szívből az ezekben a sportágakban induló magyar versenyzőinknek. Hajrá Hámori Luca!

Igen ám, de itt jön a bökkenő! Már írtam erről az imént, de most még húsbavágóbb a dolog, ugyanis az eddig olyan „távolinak” tűnő aljasság és gazemberség megérkezett a házunk tájára. A magát nőnek képzelő, férfi (XY kromoszómás) „sportolóról” van szó.

Nevezett, az algériai Imane Helif az olasz Angela Carinivel mérkőzött, már amennyire az ilyesmit mérkőzésnek vagy egyáltalán sportnak lehet nevezni. Az összecsapás 45 másodpercig tartott, ekkor ugyanis az olasz hölgy levette a fejvédőjét és feladta a küzdelmet, jelenleg úgy tudjuk, mindezt törött orral tette, s közölte, ő még pályafutása során ilyen erejű ütéseket nem kapott.

Az olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni sem hagyta szó nélkül az esetet – miért is hagyta volna, amikor a honfitársáról volt szó. Ezt mondta:

Óvatosnak kell lennünk, hogy a diszkrimináció elkerülése érdekében ne tegyünk megkülönböztetést. Az, hogy Angela visszalépett, még szomorúbbá tesz. Itt nem voltak egyenlő feltételek.

Eléggé világos beszéd, bár meggyőződésem szerint túl óvatos. Ugyanis nem, nem kell óvatosnak lennünk. Azon egyszerű oknál fogva nem, hogy ebben az esetben (sem) diszkriminációról van (lenne) szó, csupán arról, hogy a normalitás és az emberi bátran szembeszáll az abnormálissal, az aljassal, a visszataszítóval és az undorítóval.

Az amerikai úszólányok már megtették ezt, sikerrel vívták meg a harcot azzal a beteg (vagy csak) gazember „sportolóval” szemben, aki férfiként egyszer csak bejelentette, hogy ő nő, és elkezdett a nők között úszni, brutális, kigyúrt férfi testét és eltüntethetetlen férfi nemiszervét egy női úszódresszbe préselve állt a rajtkőre, pusztán azért, mert a férfi mezőnyben semmire sem vitte volna, így kitalálta, hogy akkor ő nő, mert ebben a megrohadt, sátánista világban ennek nincs semmi akadálya.

Aztán bejárt a női öltözőbe, együtt öltözött, zuhanyozott a nőkkel, akik ezt egy idő után szerencsére nem tűrték tovább. Emlékezzünk csak arra az esetre:

„A Kentucky Egyetem egykori úszója, Riley Gaines korábban már többször élesen bírálta azt, hogy a transznemű Lia Thomas a női mezőnyben versenyezhet a Pennsylvaniai Egyetem színeiben. Gaines nem csupán egykori riválisával szállt szembe, hanem az NCAA-vel, vagyis az Egyesült Államok egyetemi sportprogramjának szervezőivel is. Gaines szerint az NCAA hozzáállása nem biztosítja a tisztességes versenyt, és a mostani vallomásával egy virginiai törvényjavaslatot támogat, amely az egyenlőséget tűzte zászlajára a női sportokban.

Mint beszámoltunk róla, tavaly márciusban Lia Thomas lett az amerikai divízió I-es egyetemi sport történetének első transznemű bajnoka, miután az Atlantában rendezett egyetemi bajnokság első napján győzött 500 yardon a nők között. Ezzel a férfinak született úszó legyőzte többek közt Emma Weyant-t is, aki 2021-ben ezüstérmes volt a tokiói olimpián, tavaly pedig bronzérmes a budapesti vb-n (igaz, más számban).

Hogy mennyire megosztotta nemcsak a közvéleményt, hanem az úszókat is Lia Thomas eredménye, azt jól jelezte, hogy miközben sokan támogatták a törekvéseit (szeretne kijutni a 2024-es párizsi olimpiára), az ominózus verseny eredményhirdetésekor a legyőzött nők tőle nagy távolságot tartva ünnepeltek a dobogón. Lia Thomas a 2019–20-as idényig a férfiak között versenyzett, és nem voltak kiemelkedő eredményei, mindössze a 462. helyen állt az egyetemi rangsorban, aztán „nőként” hirtelen az élmezőnybe került. Az egyetemi bajnokságon egy másik számban holtversenyben végzett az ötödik helyen Riley Gainesszel, aki így idézte fel a szerinte igazságtalan eseményeket:

– Kénytelenek voltunk egy biológiailag férfi versenyző, Lia Thomas ellen megmérkőzni – kezdte Gaines, akit a Marca idézett. – Holtversenyben értünk célba, századmásodpercre azonos idővel. Mivel csak egy trófea volt az ötödik helyezett számára, én nem kaptam, azt Thomasnak adták, csupán a fényképezés idejére adtak egyet ideiglenesen. Gaines azt is elmesélte, hogy közös öltözőbe osztották be Lia Thomast a női versenyzőkkel, noha a teljes nemi átalakulása még nem történt meg.

– Együtt kellett öltöznünk egy férfival, akinek még mindig volt férfi nemi szerve. Erre nem figyelmezettek minket és nem is kérték a jóváhagyásunkat. Megerősíthetem, hogy milyen kellemetlen volt, amikor vetkőzés közben megfordultál, és egy férfit láttál vetkőzni.

Gaines végezetül kijelentette, hogy riasztó ütemben nő az Egyesült Államokban a női sportolók száma, akiket megfosztanak az egyenlő versenytől vagy akik traumát voltak kénytelenek elszenvedni a korlátok nélküli befogadást elősegítő politikai hozzáállás miatt.”

Az úszólányok fellázadtak, s jól tették. S mindjárt tegyük is hozzá, hogy ez a „női” úszó, ez a „sportoló” mindössze elviselhetetlen és frusztráló jelenlétet és közelséget jelentett a vele összekényszerített nők számára, de nem jelentett baleset- és sérülésveszélyt. Most azonban más a helyzet, és éppen ezért duplán sem lehet bármiféle „diszkriminációtól” félni és ezért „óvatosnak” lenni. Semmiféle óvatoskodásnak nincs itt helye!

Először is mondjuk ki, egyenesen és kíméletlenül:

ez a férfiként nők között bokszoló algériai alak egy ócska, gyáva, undorító, aljas és szemét gazember. Nem egyszerűen egy beteg és így szükség esetén kényszergyógykezelésre utalandó nyomorult, hanem egy gazember, aki képes mindenféle gátlás nélkül akár életveszélyes sérüléseket is okozni valódi sportolóknak, csak azért, hogy sikert éljen el, vagy azért, hogy kiélhesse beteges vágyait. Vagy mindkettő egyszerre.

Az ilyet el kell takarítani az olimpia és minden más sportesemény közeléből is. S ha majd oroszlánnak képzeli magát, és feltétlenül szeretne beköltözni az állatkertbe az oroszlánok barlangjába, akkor kell eltöprengeni, hogy megengedjük neki ezt is (szerintem engedjük), vagy elvisszük az elmegyógyintézetbe. Más töprengeni való itt nincs, és, ismétlem, óvatoskodni sem kell.

S azt is mondjuk ki, jó hangosan, hogy a NOB azon tagjai, akik ezt megengedték, még az algériai gazembernél is nagyobb gazemberek, akiknek semmi keresnivalójuk sincs abban a pozícióban, ahol most vannak. S ha ezeket tisztáztuk, akkor

ideje lenne annak is, hogy a normális sportolók fellázadjanak ez ellen a vérlázító aljasság ellen, a bokszolóhölgyek tagadják meg a versenyzést mindaddig, ameddig ezt a rohadékot haza nem zavarják, a többiek pedig ellentmondást nem tűrő módon nyilvánítsák ki szolidaritásukat.

Még mielőtt újabb baleset, súlyos sérülés történik. Isten ne adja, éppen a magyar lánnyal.