Túlfűtött mozgalmi hevületében időről időre megjelentet egy véleménycikket vagy egy posztot Facebook-oldalán, ahol főnökének, Gyurcsány Ferencnek a segítségére siet, és jó bolsevik módjára ömlengő dicshimnuszt zeng a „kedves vezető” nagyságáról. 

Most is ez történt, ezúttal is a kezét használta, mint anno, de most billentyűt ragadott és a Népszavában publikált cikkében a következőt írta:

„Gyurcsány Ferenc kormányzása idején Magyarországon demokrácia volt. Nem ültettek pártkatonákat független intézmények élére, az ellenzék jogai csorbítatlanok voltak az Országgyűlésben, szerepeltek az akkor még valóban közszolgálati médiában. (…)”

A főnökének remegő kézzel írt legújabb szerelmi vallomása azonban számos helyen sántít. Úgy látszik, a vörös köd elhomályosítja Gréczy látását és ezért nem érzékeli a valóságot. Hogy lehet demokrácia egy olyan országban, ahol az utcán lovasrohamot vezényelnek a békés tüntetők közé és a karhatalom gumilövedékekkel lövi ki saját állampolgárainak a szemét? Sehogy, kedves Gréczy elvtárs, mert ez nem volt demokrácia, ez a legsötétebb ötvenes éveket idézte. Gyurcsány akkor iratkozott ki végérvényesen a demokratikus politikusok közül. Az pedig, hogy Gyurcsány idejében valódi közszolgálati volt a közmédia, egész egyszerűen egy vicc. Mindannyiunk jól emlékszik a rosszemlékű Nap TV-re, ami 2002-től, miután visszakerült a közmédiába, minden áldott reggel olyan független objektív riporterekkel nyomta a baloldali propagandát, mint Havas Henrik, Bánó András, Pallagi, Ferenc, Aczél Endre, Juszt László vagy éppen Verebes István.

Ennyit Gréczy Zsolt hitelességéről, ami azzal, hogy Gyurcsánynak hétről hétre minden megszólalásával szobrot épít, nem fog visszatérni. Mert azt eljátszotta örökre.

Borítókép: Gréczy Zsolt és Gyurcsány Ferenc (Forrás: Facebook)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!