A kilencvenes években Belső-Magyarországon lezajló örömteli folyamat, amit akár a minőségi borkészítés reneszánszának is nevezhetünk, melyben az arccal, névvel rendelkező, a borban az egyediséget és minőséget kereső kis- és középbirtokoknak jutott a főszerep, a tágan értelmezett Erdélyben csak az utóbbi tíz-tizenöt évben látszik kibontakozni, s a változás még mindig igen lassú.
Mindennek mögöttese igen összetett, leginkább a Ceausescu-korszak brutális elnyomására, a magángazdaságok felszámolására és a rendszerváltást túlélt nagybirtokok máig tartó dominanciájára vezethető vissza, de benne van az is, hogy a minőségi borok recepciója a vendéglátásban sokkal lassabban ment végbe, s az éttermi borfogyasztás aránylag csekély.
Ennek okait érdemes feltérképezni az alkoholfogyasztás visszaszorulásának általános világtrendjén túl.
Kezdjük egy olyan jelenséggel, melytől szenved az anyaország borszakma is. A vendéglátóegységek zöme közömbös a borfogyasztás serkentésének ügyével szemben, ami odáig terjed, hogy sok helyen nincsenek borok feltüntetve az étlappal egybefűzött itallapon és a borlapot csak annak adják oda, aki kifejezetten kéri. A többség pedig nem fogja kérni, hanem abból választ, ami az előtte levő dokumentációban szerepel. Az sem ritka, hogy kifejezetten jó éttermek nem rendelkeznek borlappal egyáltalán. Hogy konkrét példát is mondjak, az Arad legjobb éttermének címére eséllyel pályázó Ema del Marban ottjártam idején nem volt borlap, aki bort kért, annak figyelmébe ajánlották a borhűtőt vagy bevezették egy bortrezorba, ahol választhatott. Vendégbarát, kedves megoldás, de vajon hány vendég él ezzel a lehetőséggel? De láttam hasonlót Gyímesközéploktól Temesvárig más egységekben is, kezdve a fősodortól elegészen az igen jó szintet megütő, nemrég nyílt éttermekig.
A borok árazását igen komoly problémának látom. A tágan értelmezett Erdély nagyvárosainak trendi vendéglátó egységeiben az árképzés teljességgel elszakadt az ár/érték arányosság elvétől.
Élvezhető, nem kiugró borok, melyek deci-ára Belső-Magyarországon 500 és 1000 forint között mozogna, mondjuk egy technológiailag korrekt reduktív Cserszeginek, Irsainak, Olaszrizlingnek megfelelő nedű ellenértéke 2000 forintra, 25 lejre rúg.
Ez hatszoros, hétszeres szorzó, ennyi pénzért egy egész palackot is vásárolhatunk számtalan helyen a bevásárlóközpontoktól az italszaküzletekig.