Az első parancs

Szomszéd palócok

A palócok Mikszáth Kálmán 1882-es novellafüzérének megjelenése után lettek apránként jók, annak előtte palócnak sem igen ismerték el magukat az elnevezés csúfondáros volta miatt.

A manipuláció csábos mesterei

Mindig a pénzhiány jelenti a gondot, okoskodik az egyszeri felhasználó, így ha adok tíz dollárt, az megmenti a koalákat vagy legalábbis néhányat közülük.

Legalább egyet

Irmát, akinek a szülei példás házaséletet éltek, hideg zuhanyként érte a hír, hogy a férjének van valakije. Tény, nem tudta jól kezelni a dolgot.

Beszélni sok ezer év magyarjaival

Ha csak néhány tanácsot adhatnék az anyanyelv használatához, tanulásához, én ezeket adnám. Tanulj meg okosan beszélni! Tanulj meg mesélni! Tanulj memoritereket! Tanulj szinonimákat, jelzőket!

Vénusz, Plútó, hova tovább?

Végzet öt szótagban

Az összekeverten egy érdektelen, szürke, semmitmondó, észrevehetetlen szó, nincs olyan egyszerű történet, amelynek elmondása közben ne fordulhatna rá a nyelv.

Húszhúsz

Törésvonal

Az új technológiákkal szemben egyre nagyobb a kiábrándultság, és növekszik a félelem. A közösségi média azt ígérte, hogy közelebb hozza az embereket – ezzel szemben behatol a magánéletünkbe.

Mindennapi képvilág

Asztali terrorizmus

Jeanne húsz éve él Magyarországon, rajong a fővárosért és francia létére a magyar konyháért. Egy alkalmat kivéve: a karácsonyt. Nem érti, hogy lehet ennyi nehéz ételt egyszerre megenni.

Onozóné

Fiatalkori emlékként említi Jókai A nők a tűzhely mellett művében, hogy ’49-es debreceni menekültként feleségével a zsúfolt városban nem jutottak semmiféle éttermi koszthoz.

Tiltott apácaruha

Vajon most miért tiltották meg Franciaországban egy idős apácának, hogy az öregek otthonában viselhesse vallási ruháit? Talán azt gyanították, hogy radikális keresztény?

A csillagokról

A műholdfejlesztők és -üzemeltetők, illetve az aggódó csillagászok közötti vitát nem lesz, aki eldöntse, hiszen a világűr használatára vonatkozóan nincsenek, nem is lehetnek törvények.

Köd a Királyhágón

Erdéllyel nem nehéz bennünket megríkatni – így indítja rövid cikkét Kosztolányi Dezső a Nyugat 1920. márciusi számában, annak is a vége felé, a kritikai rovatban.

Lambada

Az a helyzet – mondta Ábel poharazgatás közben az öccsének –, hogy a kommunistáktól immár sohasem fogunk tudni megszabadulni. Magukévá tették a múltunkat.

Határeset

Kell-e nekünk haragudni amiatt, mert a szlovák atyafiak annyira szeretik egykori magyar püspöküket és a hatalmas esztergomi bazilikát, hogy ünnepi uniós pénzérméjükre is őket rakták?

Péterfillérek

Vajon mióta menetrendszerű, hogy nagyobb ünnepek előtt az egyházat bátran támadó és leleplező vagy akár csak finoman kigúnyoló írás jelenik meg valamelyik független lapban vagy hírügynökségnél?

Száraz zuhatag

A világot nem afrikai mérnökök irányítják, nekik nem osztanak lapot a sajtóban, ott szinte kizárólag a nyugati társadalom képviselői mondják el megkérdőjelezhetetlen állásfoglalásaikat.

Szűz Mária húslevese