Szubjektív összeállításunk első helyére nem véletlenül egy bronzérmes teljesítményt tettünk. Mert bár az atlétikai világbajnokságon Márton Anita ezüstöt nyert súlylökésben, az esztendő talán legnagyobb pozitív meglepetése teljesítménye 110 méter gáton, már csak azért is, mert ő az első magyar a szabadtéri vb-k történetében, aki futószámban érmet szerzett. A február óta diplomás állatorvos előbb júliusban kilenc századdal megjavította saját országos csúcsát (13,15-re), majd augusztus 7. késő este óriási sikert elérve, 13,28-as idővel harmadikként ért célba a londoni döntőben.
„Pattanásig feszülő idegekkel álltam a rajtnál. Próbáltam magamat lenyugtatni és elkerülni azt, hogy a döntő terhe nyomasztóan hasson rám. Az eleje jól sikerült (reakcióideje a második legjobb volt – a szerk.), de az első és a második gátnál hibáztam, lelassultam, higgadtnak kellett maradnom ahhoz, hogy ez ne zökkentsen ki. Kellett egy kis idő, hogy felzárkózzak a többiek mellé, és az utolsó gátról lejőve sikerült egy nagyon jó hajrával ellépni tőlük. Persze igazi hajráról nem beszélhetünk ezen a távon, nem tempóváltás történik ilyenkor, de azért vannak minimális különbségek, a végére mindenki fárad, és ekkor én érkeztem a legjobb sebességgel” – írta le másnap lapunknak. Mindezt videón itt tekintheti meg.
De még maradunk Londonban, ahol a sorozatban három olimpia 100 méteres síkfutását megnyerő Usain Bolt utolsó versenyén szerepelt. Felemásan, ugyanis, miként a lenti videóban látható, Justin Gatlin legyőzte az utolsó egyéni megmérettetésén, s csak harmadik lett. Ez volt az első veresége 100-on vb- vagy olimpiai döntőben, s bár ezután még a 4x100-as váltóban javíthatott volna, röviddel az után, hogy a harmadik helyen átvette a jamaicai csapat váltóbotját, lesérült. Kínjában bukfencezett egyet, ám azért visszavonulása nem volt megalázó, a 100 méter döntője után Gatlin is meghajolt előtte.
Az év második legjelentősebb sporteseményét hazánkban tartották. A budapesti vizes vb-n magyar szemmel nézve nem két aranyérme keltett meglepetést – és sajnos nem is az elszálló rendezési költségek –, hanem talán leginkább az, hogy a 100 méteres pillangóúszás második helyezettjét Milák Kristófnak hívták. A junior világcsúccsal és magyar csúccsal (50,62) célba csapó 17 éves tehetség többek között a szám riói ezüstérmesét, Cseh Lászlót is megverte. Ha abból a fináléból, amelynek végén a győztes amerikai Dressel mögött a többi hét versenyző bő fél másodpercen belül ért be, csak nyolc másodpercet nézne meg, ez a nyolc legyen az:
Tegyük hozzá: Milák előtte az ifjúsági Eb-n három, utána a junior vb-n négy aranyérmet szerzett.
A vizes vb forgatagában nehéz volt megfelelően méltatni, de most is kiemelendő: aranyérmet nyert a kardozó Szatmári András a lipcsei vívó-világbajnokságon. Ráadásul bár az utóbbi két olimpiát nyerte, a vb-aranyat 27 év után sikerült bezsebelnie magyar versenyzőnek (1990-ben Nébald György nyert, Szatmári három évvel később született). Szilágyi a nyolcaddöntőben búcsúzott, a világranglista-tizedik Szatmári (aki tavaly edzőt váltott, Szabó Bencét cserélte Gárdos Gáborra) viszont sima győzelmekkel menetelt, a negyeddöntőben például 15:4-re verte az izraeli Voronovot. Már a fináléba jutása is meglepetés volt, ott pedig a dél-koreai Gu Bongil ellen 8:4-es hátrányból nyert 15:11-re. Négy óriási üvöltéssel nyugtázta a vb-győzelmet, ez is látszik az egész döntőt tartalmazó videó végén:
Kosárlabda-válogatottjainknak is erős évük volt, előbb a nők jutottak be az Eb-n a legjobb 12 közé, majd férfi kontinenstornán Hanga Ádámék a 16 közé. Az Ivkovics Sztojan által irányított csapat két csoportbeli vereség után előbb 48 év után ismét Eb-meccset nyerve 85-73-ra megverte a cseheket, majd a továbbjutásért a román válogatott következett. A tétet és a hangulatot csak növelte, hogy Kolozsváron rendezték a találkozót, amelyet a magyar szurkolók által űzött együttes Vojvoda Dávid, Hanga Ádám és Rosco Allen vezérletével 80-71-re meg is nyert. (A nyolcaddöntőben az olimpiai ezüstérmes szerbektől szűken, 86-78-ra kaptak ki.) A magyar–román rövid összefoglalója alább, de akár a teljes meccset át lehet élni újra ide kattintva.
Ám nemcsak egy hangzatos siker kerülhet a meghökkentő eseteket felelevenítő összeállításba, hanem egy óriási kudarc is. Labdarúgó-válogatottunk minden elképzelhető kínszenvedést felülmúlva júniusban vb-selejtezős vereséget szenvedett Andorrában (ahogyan később barátságos meccsen Luxemburgban is), a találkozó után a magyar szurkolók levetették a mezt a játékosokkal. A néhány tagját sérülés miatt, másokat szándékosan nélkülöző csapatunk ellen a világranglista 186. helyezettje 1-0-ra nyert, az amúgy autószerelőként dolgozó Marc Rebes gólját – ha van hozzá gusztusa – itt megtekintheti:
Világszerte ezen azért kevesebben ámultak, azon viszont annál inkább, ami a Barcelona és a Paris SG között végbement a nyáron, főszereplésével. A támadó 222 millió euróért (67 milliárd forintért) igazolt Párizsba, azazhogy tulajdonképpen Neymar kapott egy csekket, amelyet letett a katalán klub asztalára, kivásárolva saját magát, mivel a Barca nem akarta elengedni. Ára mellett a fizetése sem csekély: évi 36,8 millió eurót keres, naponta nagyjából 31 millió forintot. Hogy még szemléletesebb legyen: amennyi idő alatt elolvasta ezt a bekezdést, Neymar keresett 10 ezer forintot (fél perccel kalkuláltunk).
Első meccsén rögtön be is talált, a 82. percben lőtt a Guingamp hálójába. Ezt is láthatja az alábbi videó végén, de egy mulatságos öngólt szintén (2.10-nél):
A legjobban kereső férfi teniszezők között ott van és is, ám az év elején kevesen hitték volna, hogy ők ketten gyűjtik be, 2-2-es elosztással az egyéni Grand Slam-trófeákat (miközben Novak Djokovic és Andy Murray kiszorult a top tízből). A 31 éves Nadal és a 36 esztendős Feder idei varázslatos történetének a legeleje volt a legszebb: az Australian Open döntőjében találkoztak, amelynek utolsó szettjében 1:3-ról fordított az ápolást is kérő Federer, s végül 6:4, 3:6, 6:1, 3:6, 6:3-ra nyert. Ezzel ő lett a tenisztörténelem első játékosa, aki három különböző Grand Slamen is ötször tudott nyerni. További számok felidézése helyett inkább mutatjuk a melbourne-i finálé öt legszebb labdamenetét:
Ha már tenisz, sőt, ha már Australian Open: nem kis meglepetést keltett, hogy a juniorok között Piros Zsombor nyert januárban. Az meg szintén, hogy huszonkét év után újra a világcsoportba jutott férfiválogatottunk. Ennek Piros csak az oldalvonal mellől tapsolt, a szeptemberi siker két letéteményesei Balázs Attila és az évet a világranglista 85. helyén záró voltak. Az 1995-ös Davis-kupa-siker megismétlése akkor vált bizonyossá, amikor Fucsovics az oroszok elleni 2-1-es összesített vezetésünk után 7:5, 6:4, 6:4-re legyőzte Karen Hacsanovot. A zimankós Kopaszi-gáti estéről a forró hangulatú ünneplés pillanatait idézzük:
Zárásként egy jóval kevésbé a sportpályákon zajlott, de az azokhoz köthető történéseket a jövőben nagyban befolyásoló döntést elevenítünk fel. A kettős olimpiai helyszínkijelölését, amelyhez a budapesti pályázat február végi visszavonása nyitotta meg az utat. Bár eleinte elképzelhetetlennek tűnt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság középtávra bebiztosította a rendezés kérdését azzal, hogy a 2024-es nyári játékokat Párizsnak, a 2028-asat pedig Los Angelesnek adta. A szeptemberi limai kongresszuson már csak formalitás volt a döntés, egyhangúlag fogadták el a javaslatot, s így a procedúra végén nem a szokásos borítékbontós izgulás, hanem egy előre megrendezett koreográfia zajlott:
Kérdés, hogy bő tíz év múlva egy más emberek (és tán más elképzelések) által irányított Los Angeles és Amerika miként fog visszatekinteni erre a pillanatra.
Miként az is, hogy Önnek mi fért volna még bele a szubjektív tízes listájába.
